A két és fél decis csatos üvegben árult nedű sokáig az egyetlen üdítőital volt a magyar piacon. A Bambit 1947-ben a Hazai Szikvízüzem kezdte palackozni Horváth Mihály téri üzemében, mely az államosítás után a Fővárosi Ásványvíz és Szikvíz Üzem kezelésébe került. Gyártását az ötvenes években áthelyezték a X. Halom utcai üzembe, majd 1960-tól az akkor már Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat (FÁJIV) névre hallgató cég Döbrentei téri palackozójába, ahol a megugrott kereslet miatt NDK-gépsorokat állítottak be. A hatvanas évek elején újdonság erejével hatott a hasonló alapanyagokból készült, de citromízűre kevert, szintén csatos üvegben, a FÁJIV által forgalomba hozott Utas üdítő, valamint a gyümölcsízű Erdei Bambi.

Jóllehet a licenc alapján, külföldről behozott sűrítményből gyártani kezdett amerikai üdítők közül elsőként a Coca-Cola jelent meg Magyarországon (1968, Kőbányai Likőrgyár), a Bambi “halálát” a Pepsi okozta. A FÁJIV ugyanis a margitszigeti üzemben 1970-ben hozzálátott a Pepsi Cola palackozásához, ezért néhány hónappal korábban leállította a Bambit gyártó gépsorokat. A FÁJIV-nál 1972-től görög alapanyagból megindult az Olympos Orange üdítő palackozása is.

Szintén külföldi – holland – licenc alapján indult 1970-ben a Budapesti Szeszipari Vállalat (Buszesz) Óbudai Szeszgyárában a Sztár üdítőcsalád készítése. A Sztár üdítőket később több vidéki üzemben is palackozták. A Sztárt 1987-ben a Buszesznél a Queen üdítőcsalád váltotta fel, melyet – az 1992-es privatizáció során az osztrák Mauthner-Markhof tulajdonába került cégnél – ma is gyártanak.

Az első korszerű magyar üdítőként emlegetik az osztrák aromával, de már itthoni mustsűrítményből készült Traubisodát, melyet a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) balatonvilágosi üzemében kezdtek gyártani 1971-ben a Lenz Moser céggel kötött megállapodás alapján. A Traubinak becézett, két évtizeden át rendkívül sikeres üdítő iránti kereslet a megerősödött konkurencia miatt a 90-es évek elején megcsappant, az eladósodott BÁG a felszámolás sorsára jutott, s a balatonvilágosi üzemet – a Traubi licencjogával együtt – a debreceni Centráls Kft. vette meg 1993-ban. A Centráls az üzemet és a védjegyet 1995-ben eladta a Traubi Hungária Rt.-nek, mely gyártani kezdte az üdítőt. Ugyanakkor a debreceni Ráthonyi Kft. is gyártja 1995 óta a Traubit, amihez a jogot – a Lenz Moser csődbemenetele után az aromát szállító – osztrák Warimpex AG-tól vette meg. A Ráthonyi Kft. által indított, évekig tartó pereskedés után 2000-ben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a Traubi Rt. nem használhatja nevében a Traubi szót, s több bírósági döntés szerint is védjegybitorlást követ el a Traubisoda jelenleg is folyó gyártásával.

Hazai gyümölcsalapanyagból készült magyar szabadalom alapján 1973-ban az első – szőlő ízű – Márka üdítő a Délalföldi Pincegazdaságban, s a következő években az ország több üzemében is megkezdték a különféle ízű Márka üdítők gyártását. A nyolcvanas évek közepére a Márka népszerűsége megcsappant, több helyen is leállt a termelése, a Badacsony-vidéki Pincegazdaság győri üzemében 1988-ban például a gépeket átállították a – néhány évvel korábban a Budapesti Likőripari Vállalatnál (Buliv) gyártani kezdett – brit Schweppes üdítők palackozására. A nyolcvanas évek végén már csak a Pest-megyei Pincegazdaság szentendrei egysége gyártott Márkát, az 1990-es privatizáció után az üzem a Promontorvin Rt.-é lett, melyet 1997-ben felszámoltak, azóta a Promontorbor Rt. palackozza a Márkát.

A régi görögök nem szerették a sört, barbár italnak tartották. Pedig a sör még a régészek számára is tartogat érdekességet: Szudánban, a Kék-Nílus völgyében végzett ásatások során “megtalálták” a világ legrégibb sörét. A lelet 7000 éves.

A spanyol régészeti expedíció 1978-ban indult el Szudánba. Két helyen, Al Mahalabban és Sei Musztafában tártak fel kerámiákat. A tárgyakat a Barcelonai Egyetem őstörténeti tanszékén vetik alá biorégészeti elemzéseknek. Az optikai és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatok során nemrégiben keményítőnyomokat fedeztek fel az edényeken. A szemcsék felületén olyan lyukakat és járatokat találtak, amelyeket erjedés hatásának tulajdonítanak. Az erjedést alkoholtartalmú italok válthatták ki; az edényeken élesztőnyomokat is kimutattak. A sört cirokkal készíthették.

Európában szintén végeztek biorégészeti vizsgálatokat – és Európa legrégibb sörét is megtalálták. A várakozással ellentétben nem Németországban, hanem Spanyolországban. Plinius szerint három vidéken kedvelték a sört, Egyiptomban, Galliában és Hispániában (Galliához tartozott a mai Németország egy része is). A kutatók szerint a legelső európai söröket Hispánia északkeleti részén főzték, Genóban. A legrégebbi sörlelet a Kr. e. XII. századból származik. A genói sör könnyen megposhadt, csak frissen fogyaszthatták.

A kutatócsoport olyan nyomokat is talált, amelyek az ópium legrégebbi orvosi alkalmazására utalnak. A Barcelona közelében fekvő Gavà bányáiban sok emberi csontváz van. Az egyik koponyán két koponyalékelés nyomát fedezték fel. A beavatkozás az egyik legősibb orvosi eljárás volt. A beteg túlélte a műtétet (a csontok részben regenerálódtak), de később csontelhalásban és fertőzésben szenvedett. A fogak elemzésekor a fogkőben ópiumot találtak. A mákból kivont szert talán fájdalomcsillapításra és rituális célra használta a beteg. Tudjuk, hogy orvoslás és a mágia nem állt egymástól távol, a koponyalékelésnek orvosi és rituális okai is lehettek.

A lelet mindenesetre alátámasztja, hogy a neolitikumban, Kr. e. 6000 évvel, már orvosi célra használhatták az ópiumot. Az Ibériai-félszigeten a mák vadon termett. Néhány faluban nemrégiben még mákfőzettel csillapították a fejfájást, bár nem tudták, hogy ópiumot használnak. (Nem olyan régen nálunk is mákkal csendesítettek el falun a síró kisbabákat…)

A biorégészeti kutatások újabb vonásokkal gazdagíthatják az ősi civilizációk táplálkozásáról, szokásairól alkotott képet. A biológiának és a kémiának még sok mondanivalója lehet a régiekről. És most már azt is tudjuk, hogy söriváskor egy több ezer éves európai tradíciót követünk.