Ami igazán lényeges,azt pár sorban úgysem tudom leírni,ahhoz két órán keresztül kéne ütnöm a gépet,ezért csak tömören:

az őrület du.háromkor kezdődött,egy békés sorban állással/hatodik,és hetedik a sorban-ezek mi voltunk/négy helyett fél hatkor engedtek be,de akkor aztán rohanás!Bent voltunk a színpad előtt,ennél előrébb csak akkor lehettünk volna,ha mi állunk a színpadon.Próbáltam a kordont picit előrébb tolni,de nem ment,próbáltam a színpadot közelebb húzni,de az se ment!Ezért kénytelenek voltunk két méter távolságról mereszteni a szemünket arra a csodára ami berobbant a színpadra este kilenckor. Az elő zenekar felejtős volt ,gyenge Led Zeppelin utánérzés,vagy mi.Egy Ante Portas, vagy egy Rockjam nagyobb hangulatot csinált volna,mint ahogy ezt megteszik hétről-hétre a söriben,de erről máskor.

Elhatároztam koncert előtt,hogy csak nézem őket  tátott szájjal, mert minden egyes percet magamba akartam szívni,de ezt nem hagyták! Nem lehetett csak állni,mozogni kellett,és üvölteni,és azon gondolkodni,hogyan ugorjak fel a színpadra megölelni ŐKET,és megkérni,hogy ne csak két órát játszanak,hanem hatot,de sajnos ez kivitelezhetetlen volt,maradt a tombolás,és a borzongás.

Mindent láttam,Angus térdén a ragtapaszokat,Brain szemeit,amiben benne volt, hogy nagyon élvezi,az egészet, Angus szólói alatt sem nagyon ment le a színpadról,hanem a háttérben táncolt,és néha üvöltött extázisban levő gitárosának,talán egy poént mert a végét mindig elnevette.Tök nyugodtan cigizgettek Malcolmmal  Angus hihetetlen szólója alatt,mintha ők is  rajongók lennének,csak éppen nagyon jó helyre szól a jegyük./közben  szerényen megjegyzem én is feltűntem a kivetítőn!!!/

Aztán egyszer csak vége lett. Készültem rá,hogy valamikor abbahagyják/azt is tudtam mikor/,de tényleg lementek a színpadról. Álltam ott és nem tudtam  eldönteni , ez most álom volt vagy valóság?

A melósok hamar felébresztettek,ők nem álmodoztak, nekiugrottak a színpadnak, szétszedték gyorsan,mindenki tudta a dolgát,ki mit miért. Könnyű nekik! Pár koncertet még végig tombolhatnak, mi meg várhatunk Londonig.

A koncert utáni  sörözést  és dumálást a zenekarral  le sem írom, úgysem hinné el senki,egyébként meg csak az én fejemben játszódott le.

Frankfurt,  Március 25.