Ki is volt Trebitsch-Lincoln Timotheus Ignác? Református pap, anglikán pap, buddhista szerzetes, újságíró, angliai képviselő, majd Anglia nagy ellensége, csaló és hamisító, mániás-depressziós? Angol, német, (talán) amerikai, japán, kínai kém? A kapp-puccs egyik vezéralakja? Vu Pej-fu, Kína egy nagy diktátorának első embere, majd a béketárgyalások követe? Az utolsó élő Kínai császár „felvigyázója”? Buddhista szerzetes?

Miért foglalkoztak történészek az életével, és mi miért nem hallunk róla? Még halálában se lehettek biztosak, habár a temetésén százezrek vettek részt Kínában. Miért található rá – ha nem is egyértelmű – utalás Rejtő Jenő egyik leghíresebb regényében, a Piszkos Fred, a kapitányban? Hogyan lett egy paksi születésű, eredetileg rabbinak készülő gyermekből a világ felforgatója?

Akkor hát tudja meg, hogy én is az igazi Trebitsch vagyok. De kérem, hogy ez maradjon köztünk! – hangzik el Rejtő Jenő híres regényében Buzgó Mócsing szájából.

Trebitsch a pap

Trebitsch Ignác 1879. áprilisában született Pakson. Fiatal éveit még ott töltötte, majd viszonylag jómódú családjával Pestre költöztek. Rabbinak készült és ezt természetesen családja is támogatta, míg bele nem szeretett egy Ella nevű színésznőbe és, mint ilyenkor a legtöbb férfi, agyát félredobva színésznek akart állni, ami áttételesen megváltoztatta Ignác életét. Családja kézzel-lábbal ellene volt, így elküldték világot látni. Annyit mindenesetre elértek, hogy dobta a színészi terveket, meg Ellát is.
Ezek után nagyobb ismertségre vágyott. Trebis néven pár cikket megjelentetett, utazásairól, amik inkább egy író fantáziáit tükrözték, mint valós történéseket, de ez jellemző Trebitsch egész életére. Saját bevallása szerint bejárta Észak- és Dél-Amerikát, beszélt Edisonnal is.
Egy londoni utazás során egy barátja elvitte egy missziósházba ahol kelet-európai zsidó menekülteket térítettek keresztény hitre. Később Hamburgban egy hasonló intézményben felvette a Timotheus nevet, és 1898-ban református lett. Családja egyből kitagadta, főleg hogy még papi szemináriumra is kezdett járni.
Ignác újra szerelembe esett. Mivel csak felszentelése után nősülhetett meg, ezért Kanadában a McGill egyetemen egy év alatt(!) elvégezte a teológia fakultást, majd egyből megnősült. Valahogy azonban úgy érezte, anyagilag nem a legkifizetődőbb református papnak lenni, ezért egy huszárvágással áttért az anglikán egyházba. Angliába utazva elnyerte a canterbury érsek kinevezését és Applendorf falu lelkésze lett. A faluban megmutatkoztak szónoki képességei és fantáziája. Minden valóságot nélkülöző, de hatásos prédikációival sűrűn megtöltötte a templomot. Azt hihetnénk, hogy minden vonatkozásban csak pénzéhsége hajtotta, de valahogy a spirituális dolgok iránt nagyon fogékony „úriember” képes volt minden jólétet feladni a hit kedvéért.

„Én keresztény voltam, de valami szuperkeresztény, aki felüláll a keresztény egyházakat elválasztó különbségeken. A protestáns dogma semmit nem jelent a számomra.” - idézet Trebitsch önéletrajzából.

Trebitsch a politikus.
Hamar ráunt az anglikán egyházra is, inkább áttért a politikai pályára. Elhatározta, hogy képviselőnek áll. Otthagyta a falucskát és megcélozta London környékét. A canterbury érsek – érdekes módon – megengedte neki, hogy továbbra is használja lelkészi címét.
Mint magyar állampolgár, Angliában, pénz nélkül tulajdonképpen lehetetlen vállalkozásnak tűnt, hogy bekerüljön az alsóházba, de apósának halála megteremtette a megfelelő anyagi hátteret. Az 1906-os választások is dobtak az esélyein, mikor a liberálisok nyertek. Nevét ekkor megváltoztatta Timothy Tribich Lincolnra így angolosabban hangzott.
Akkoriban Angliában a képviselőség úri sportnak számított. Fizetés nem járt érte. Ezt a sportot szinte csak arisztokraták és a gazdagok űzhették, de ez nem tántorította el „hősünket”. Gazdag és ismert barátokat szerzett magának, mint Benjamin Seebohm Rowntree, aki az akkori pénzügyminiszter, később a miniszterelnök Lloyd George jó barátja volt.
Ekkoriban kezdte el hírszerzői pályafutását is. Rowntree, aki akkoriban az angol hírszerzésnek is dolgozott, a külügyminiszter ajánlásával Belgiumba küldte, ahol hivatalosan szociológiai kutatásokat végzett. Hetven munkatárssal vizsgálták a szegénysorsban élő embereket… persze. Gyakorlatilag a környező országokba ki-kiruccanva az angol hírszerzést látta el információkkal. 1909-ben visszatérve már nem voltak anyagi problémái. Tagja lett a Reform klubnak. 1910-ben a Liberális párt felajánlotta, hogy lakóhelyén (egy eléggé konzervatív részen) legyen a képviselőjelöltjük. A konzervatív álláspont szerint se angol nem volt, se nemes, de szónoki képességeivel és gyors észjárásával mindig jól vissza tudott vágni.

„- Hogy lehet az, hogy ön, aki voltaképpen magyar, most hirtelen eljátssza itt nekünk az angolt?! – jött a kérdés egy választási gyűlésen.
- Kedves barátom, ön azért angol, mert véletlenül annak született. Én azonban saját akaratomból vagyok angol és ez sokkal tiszteletreméltóbb”

Egy vállveregetés erejéig még a fiatal Winston Churchil is feltünt körzetében, aki mint nemesi származású egyén elsőként lépett át a liberálisokhoz.
A kampány közepén kiharcolták neki az állampolgárságot, így már az se állt útjába, hogy tagja legyen az angol parlament alsóházának. Csodával határos módon nyert is.

Trebitsch az üzletember

Ignác újból anyagi gondokkal küszködött. Nagy lábon élt és a képviselői állás is csak a pénzt vitte. Így kénytelen volt új anyagi források után nézni. Ennek kapcsán ismerkedik meg Basil Zaharoff-fal a fegyverkereskedővel, és egyben gazdag „szuperkémmel”, aki már ekkor is érdekeltségekkel rendelkezett a galíciai és romániai olajmezőkön. Zaharoff és Rowntree (avagy az angol titkosszolgálat) jól megtömte pénzzel és elindult még több érdekeltséget szerezni arrafelé. Utazás közben csapódott hozzá véletlenül egy bizonyos dr. Segal. Nem, itt nem a színészről van szó. Ez a Segal nem aikidozott, hanem ügyvédkedett, hivatalosan. Nem hivatalosan német-osztrák kém volt, de ebben a világban már semmin nem lehet meglepődni. Ügyvédünk meggyőzte Trebitsch-t, hogy a nagy pénz inkább az olaj szállításában van, ezért a pénzt inkább a kőolajvezetékekbe fektette.
Lám-lám, már akkor is az olaj körül forgott minden. Az angol és a német titkosszolgálat is erre figyelt a legjobban. Ignácnak jól is ment volna a dolog. Oda-vissza vitte a híreket az Intelligence Service és a Nachrichten Büro közt, mert ekkorra már kettős ügynökké vált. Azt hitte, hogy orránál fogva vezeti őket, de ez akkor fordítva történt. A németek képben voltak, hogy anno mit is keresett Belgiumban, ezért is kereste fel aikidomesterünk, akarom mondani ügyvédünk, dr. Segal. Az angolok is tudtak tevékenységéről, így nem sok kellett, hogy beüssön a krach. Először valószínűleg angol nyomásra bejelentette, hogy nem indul a következő választásokon, majd egy hitelezője is visszavonta az olajra szánt pénzt, de ennek ellenére az üzlet beindulni látszott.
Azonban az elején jónak tűnő üzlet mégse ment oly jól. Az olaj nem jött úgy, mint számítottak rá, és az angolok is vissza akarták juttatni országukba Trebitschet. Emiatt Rowentree is megvonta a támogatást. Szarajevóban eldördültek az első lövések, Ferenc Ferdinánd meghalt. Ignác eladta részeit, és az épp gyulladó puskaporos hordó elől hazautazott Angliába. Újabb anyagi gondok következtek, amiket egy Rowntree nevével hamisított garancialevéllel próbált megoldani. Lebukott, de nem állították bíróság elé, viszont volt egy adu a kezükben. Az utolsó csepp angliai tevékenységében az volt, mikor egy rotterdami kiküldetés után Angliába megtérvén német rejtjelkulcsokat akart eladni a titkosszolgálatnak, de ezekől kiderültek, hogy hamisak. Ezek után közölték Trebitsch-csel, hogy az útlevele 3 nap múlva le fog járni, szolidan célozva arra, hogy ennyi ideje van a távozásra. 2 nap múlva már útban volt New York felé./folyt.köv./