Kína

Kínában ekkoriban már megszűnt a császári uralom. Diktátorok és kiskirályok szabdalták szét területét maguk közt. A kor nagyhatalmai (Anglia, USA, Franciaország, Japán és az első világháború végéig Németország), saját negyedekkel rendelkeztek a fontosabb kikötővárosokban. A tartományok katonai urai rájöttek, hogy csak a nagyhatalmak segítségével számíthatnak igazi sikerre.
Érdekes módon Trebitsch itt is először az amerikai konzulátust kereste fel, és amerikai útlevéllel utazott, bár nem tudni, hogy igazi volt-e, vagy csak egy a korábbi gyűjteményéből. Sőt, még pénz is érkezett az USA-ból.
Felvette a kapcsolatot „Kétpisztolyos” Morris Cohennel, a fegyverkereskedővel, aki akkoriban Szun Jat-szen (aki a Kuomintang párt alapítójaként szovjet segítséggel az egységes Kínáért küzdött) hírszerzési tanácsadója volt, és már útra is kelt Kína belsejébe, Csungking városába, mint Szun Jat-szen kémszervezetének tagja.

„Célom az volt, hogy Kínát gazdaságilag és katonailag átszervezzem, és elsőrendű szárazföldi és tengeri hatalommá építsem ki. Így akartam megbosszulni mindazt, amit az angolok velem szemben elkövettek. De tudtam azt is, hogy ezt az ázsiai akciót egy párhuzamos európai manővernek is kell kísérnie. A cél az volt, hogy lekössük Angliát Európában arra az esetre, ha Ázsiában sikerülne egy nagy angolellenes háborút kirobbantani. Miután Anglia zúzta szét Németország gazdasági és tengeri hatalmát, európai szövetségesként elsősorban a németek jöhetnek számításba.”

Első megbízatásként Vu Pej-fu egy emberével vette fel a kapcsolatot, majd később magával a diktátorral, aki pillanatok alatt bizalmába fogadta. Az a Vu Pej-fu, aki az angolok támogatását bírta, és angol kémekkel volt körülvéve. Lehetséges, hogy annak ellenére, hogy két lábbal rúgták ki Angliából, mégiscsak az angoloknak dolgozott, vagy ez csak a látszat volt…?
A Trebitschcsel foglalkozó történészek három lehetséges variációt dolgoztak ki:

– Trebitsch valójában a Kuomintang ügynöke volt, és mint ilyen, el akarta téríteni Vu-t az angoloktól, hogy ezzel is gyengítse a kínai befolyásukat.

– Trebitsch valójában kettős ügynök volt, ami a múltját ismerve elég hihetőnek tűnik, és nemcsak a Kuomintangnak, hanem az angoloknak is dolgozott.

– Trebitsch valójában nem is kettős, hanem hármas ügynök volt, a Kuomintang, az angolok és a németek szolgálatában is állt.

Mindenesetre Vu Pej-fut sikerült az ujjai köré csavarnia. Még „mandarin” címet is kapott tőle, holott ennek kiadásához a tábornoknak nem volt joga. Vu őt bízta meg, hogy gazdasági, politikai és katonai terveket készítsen számára. Ignác meggyőzte az angolpárti diktátort, hogy a sikerek érdekében Németországgal kell felvennie a kapcsolatot. 1923. őszén két kínai civil megbízott társaságában, Tolnai Lajos néven partra szállt Velencében, majd üzenetben felkérte, korábbi barátját, Bauer ezredest – aki simán segédkezett volna a dunai úsztatásban -, hogy legyen a Vu Pej-fu katonai szakértője. Bauer elfogadta. Megkapta az útiköltséget, plusz egy kevés járandóságot, majd később Kínában érdekes módon a Kuomintang katonai szakértője lett.

Ignác szokásos módon ismét nagy lábon élt. Magához hívatta családját, és a tábornok pénzéből nagy összeget adott feleségének. Azonban a küldetésével is foglakoznia kellett. Anyagi támogatást akart szerezni Hugo Stinnes nagyiparostól, a német szélsőjobboldali erők egyik első pénzügyi támogatójától. Stinnesnek tetszett a javaslatuk, de valószínűleg angol „rábeszélésre” kihűlt a lelkesedése, és nem támogatta őket.
Ekkor más pénzforrás után néztek. Bauer ajánlására Zürichben felkerestek egy osztrák bútorgyárost, aki – saját állítása szerint – Nyugat-Ausztria leggazdagabb embere volt. Szerződést kötöttek vele, hogy Vu öt részletben huszonötmillió aranymárkát kap tőle, bányakitermelési és vasútépítési koncessziók fejében. Trebitsch ekkor érte el pályája csúcsát. Egy három Franciaország nagyságú területet uraló tábornok legfontosabb emberévé vált. Palotában élt, és biztonságára külön fegyveresek vigyáztak.
Azonban a lóvé nem akart megérkezni, ezért ismét Zürichbe utazott, most azonban Trautwein néven, osztrák útlevéllel. Hülye módon ugyanott szállt meg, mint pár hónappal korábban és felismerték Tolnai urat. Hamis útlevél használata miatt letartóztatták, majd óvadék fejében kiengedték, és meglépett az országból Ausztriába. Itt kiderítette, hogy „Nyugat-Ausztria leggazdagabb embere” valójában egy műbútorasztalos, aki hasonló nagyzási hóbortban szenved, mint ő maga.
Visszatért Vuhoz aki még mindig megbízott benne. A tábornok következő terve Sanghaj elfoglalása lett volna Trebitsch azonban, előre látta, hogy ez lesz Vu utolsó lépése. Próbálta visszatartani, de a biztonság kedvéért, ha mégis megpróbálná még egy vasat tartott a tűzbe.
Felvette a kapcsolatot Vu szövetségesével, Feng Jü-sianggal, a keresztény tábornokkal – aki a gyorsaság kedvéért tűzoltófecskendővel keresztelte katonáit -, és átadta neki a terveket. Vu megindult délre. Míg csapatai Sanghajjal voltak elfoglalva, Feng, akit a japánok rendesen megtömtek pénzzel, hátba támadta és elfoglalta területeit, majd szövetséget ajánlott Észak-Kína urának, Csang Csao-linek a japánok emberének.
Vu hatalma végleg megtört. Pekingben Trebitschre bízták, hogy tárgyaljon a fegyverszünetről, a két tábornok, és Vu között. Egyéb feladata volt, hogy gondoskodjék, az „Ég utolsó Fiáról”, az utolsó császári leszármazottról, Pu-jiről, akit Vu korábban megtűrt Pekingben. Először a holland nagykövetségre vitte, majd Tiencsinbe szállítatta, az ottani japán felségjog alá tartozó koncessziós területre. Később belőle lett a japánok által elfoglalt Mandzsúria és Észak-Kína bábcsászára.

Trebitsch mint Csao Kung apát

1925. őszén Ignác már dr. Tandler Leó néven tűnik fel először Manilában, majd a brit fennhatóság alá tartozó buddhista Ceylonban (Sri Lanka). Itt újra előkerül régi vallásos misztikus énje, no meg jobbnak látta, ha egy időre kivonja magát a forgalomból, és egy buddhista kolostorba költözött. Hetek alatt megtanulta a páli nyelvet. Még mindig a Tandler Leó nevet használta, de idővel felvette a Csao Kung (a mindenség világossága) nevet.
Újabb fordulatot egy véletlen meglátott újságcikk hozott életébe. Fiát – egy véletlen elkövetett – gyilkosságért halálra ítélték. Elindult Angliába, hogy még a kivégzés előtt odaérhessen. Az angolok megengedték volna, hogy három napra ott tartózkodhasson, de nem sikerült idejében Angliába érnie. Fiát, John Lincolnt kivégezték.
Csaot, avagy Ignácot teljesen összetörte a megrázó esemény. Tizenhét évig nem sokat hallani felőle. Néha feltűnik egy-egy országban. Amerikában Herman Ruh néven próbál buddhista központot kiépíteni, de jogosan úgy gondolták, ez inkább szolgálta volna a japánok elmélyülését az amerikai ügyekben, mint a vallásos elmélyülést. Pár országban még próbálkozott később, de mindenhonnan elzavarták.
1931. májusában, Pekingben, a szent iratok tanulmányozásával töltött hetven napos böjt után „felszentelték”, és ezek után méltán viselhette a Csao Kung apát nevet. Sok kínai és menekült európai buddhista mestere lett.
Ezek után Sanghajban élt, mely 1937-ben japán kézre került./folyt. köv./