Az első ötéves terv súlypontja a nagyipar felépítése, a termelőeszközök megteremtése volt, hisz az egész közgazdasági élet a nagyüzemek bázisán nyugszik. Az első ötéves terv eredeti célkitűzéseit azonban a könnyű-és élelmiszer-ipar is túlhaladták. Bámulatos előrehaladás történt a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság tényezői a termelő közösségek s a szocialista nagybirtokok lettek. A termelés 75 százaléka a szocialista termelés eredménye. Ez a tény az első ötéves terv legnagyobb eredményei közé tartozik.

Az első ötéves terv eredményeinek jelentősége elsősorban társadalmi téren mutatkozik: a kapitalisztikus elemek teljes likvidálása az osztálynélküli társadalom hajnalát jelentik. Az eredmények azonban még konkrétebben is kifejezhetők. A szocialista építés véget vetett az ember ember által való kizsákmányolásának; megszüntette egyszersmindenkorra a munkanélküliséget; állandóan növelte a népjövedelmet; ugrásszerűen emelte a kulturnivót, a néphygeniát; erősen csökkentette a halálozási arányszámot s megszüntette a város és falu közti társadalmi különbséget.

A második ötéves terv olyan mértékben készül a közgazdaság teljesitőképességét növelni, hogy az első ötéves terv arányai, eltörpülnek mellette. A terv főbázisát most is a szocialista alkotó erő, s a növekvő energia képezi. Most azonban a kapitalizmus maradványainak elsöprése s az osztálykülönbség okainak megszüntetése után a dolgozó tömegeknek már vérükké vált az osztálynélküli társadalom kiépítésének akarata a szocializmus alapján. Cél: a dolgozók életstandardjának 1937-ben a mai életstandard kétszeresére és háromszorosára való emelése. Fegyver: 150 millió rubel befektetés.

Ez a cél csak az iparositás roppant arányú fejlesztésével érhető el. A második ötéves terv közvetlen feladata tehát az ipar és mezőgazdaság minden ágának a legmodernebb technikai alapokra való helyezése. A gépépítő iparnak a 3-4-szeresére kell nőnie, hogy a közlekedés, a forgalom, a mezőgazdaság és a szocialista kereskedelem szükségletei kielégíthetők legyenek. A technikai építés legfontosabb eleme az energiaforrások megteremtése. Az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság villamosítása kell, hogy az egész ország közgazdaságát áthatolja. A 100.000 milliárd kilowattóra villamosenergia, 250 mill. tonna szén termelése s a mai olajtermelés 2.5-3 szorosára emelése az alapja ennek a folyamatnak.

A második ötéves terv alapjai a következő kontrolszámokban nyertek megállapítást:

A vaskohászat 1937-re 22 mill. tonnát tartozik termelni.

A színesfémkohászat (cink, ólom, réz, aluminium) termelése teljes mértékben kell, hogy fedezze az ország e nemű szükségletét.

A kémiai iparban, mely az első ötéves terv kivitele alatt a többi iparágakhoz képest visszamaradt, meg kell szűnni ezeknek az állapotoknak. Egy sereg új gyár építendő. Az egész ország műtrágyaszükségletét a belföldi termelésnek kell fedeznie. A vasuti közlekedést, mely az első ötéves terv legnagyobb gyengéje volt, egy sereg új vonal építésével kell teljesitőképessé tenni. A nagyobb vonalak villamosítása elsőrendű kötelesség.

Az utépítés lépést kell, hogy tartson asz automobilizmus gyors fejlődésével.

A használati cikkek és az élelmiszer ipar termelése megháromszorozandó.

Az egész mezőgazdaságot traktorállomásokkal látják el. A szovjetbirtokoknak úgy a nemesi növények, mint az állattenyésztés terén a legmodernebb gazdálkodást kell űzniök. A pamut és kendertermelést meg kell duplázni, a cukorrépa termelést megháromszorozni. A gabona termelés 1937-re 1300 mill. mázsát kell hogy elérjen.

A lakosság szükségleteinek kielégítésére óriási árúházhálózatot kell kiépíteni. A szocializmusnak ebben a küzdőperiódusában szó sem lehet „árúcseréről” vagy a „pénz kihalásáról.” A közgazdaság alapját a gazdaságosság direktívája és a számító rentabilitás jellemzi.

Míg az első ötéves terv kivitele alatt az USSR. gépbeviteli államból gépgyártó állam lett, a második ötéves terv periódusában Európa összes ipari államai között az első helyre kell hogy kerüljön.

Ezzel a gazdasági fejlődéssel természetesen párhuzamosan halad a társadalom fejlődése. A munkásosztály szerepe még mindig vezető. Forradalmi praxisa és szolidáris magatartása kétségkívül predesztinálják erre a szerepre. Tőlük várható az osztály nélküli társadalom kiépítésének keresztül vitele. Az ő feladatuk a kapitalizmus maradványainak eltüntetése s a parasztságnak a helyes irányba való terelése, mely csak a közelmultban lépett a szociálista fejlődés utjára.

A parasztság kulturális fejlődését épp a szocializmus teszi lehetővé. Amig kicsiny magántulajdonukhoz ragaszkodtak, nem jutották és nem juthattak túl szük világnézeti körükön. Tehenük, földecskéjük képezte életük és gondolkozásuk határát. A szociálizmus ezt a kört a lehető legszélesebbre tágítja. Tényleges tagja, építője és uralkodója az államnak.

Az államot ebben a periódusban is a küzdő, szocializmus intézményéül kell tekinteni. Az állam, melyet a szocializmus végcélja egészen meg akar szüntetni, most még erősítendő. A megerősitett állam nélkül nem lehetne a kapitalizmus maradványainak likvidálását véghezvinni s a még mindig fel-felújuló polgári áramlatokat hatályosan leküzdeni. Az a tény, hogy az USSR kapitalista államokkal van körülvéve, külön megköveteli az állam megerősítését.

A jogviszonyok szempontjából „a mindenkinek egyforma jog” jellemzi ezt a periódust. Ez a jogforma igazságtalan, mert különböző egyéniségeket különböző képességekkel ugyanazon séma szerint birál el. De egyforma munkateljesítmény esetében egyforma bérfizetés mellett is igazságtalan kell, hogy az elosztás legyen, mert a gyengébb több munkaerőt fejt ki ugyanazon munkasiker elvégzésére, mint az erősebb. Az igazságos jognak tulajdonképpen egyenlőtlen jognak kéne lenni. Igazságot és egyenlőséget tehát nem hozhat az első fázis: a vagyonkülönbségek nem tűnnek el. Eltűnik azonban az emberek kizsákmányolása emberek által, mert a termelő eszközök nem magántulajdonban, hanem a társadalom tulajdonában vannak. A küzdő szocializmus még nem képes minden igazságtalanságot eltüntetni. A fogyasztásban előálló igazságtalanság egyelőre megmarad.

Életbevágóan szükséges a parasztság szocializálása. Ha ez nem történne, az a veszély fenyegethetne, hogy a városokban a kevésbé kulturált parasztsággal szemben osztályjelleggel biró munkásarisztokrácia fejlődik. Itt látható a legtisztábban a szociáldemokrácia programjának szocialista ellenes volta, amikor a kisparasztok megmaradását követeli a városi munkássággal szemben. A mai orosz program azonban a falu és a város kulturális különbségeinek megszüntetését követeli, amennyiben a parasztok számára ugyanazt a munkahelyzetet teremti, mint a városi munkásoknak: a kollektiv dolgozást.

*

A szocialista termelés nem abból áll, mint sokan hiszik, hogy egyedül a fogyasztást kielégítse. Ha a társadalom az egész munkatermeket elfogyasztaná, stagnáció állna be, mely a továbbfejlődés utjában állna, sőt azt visszafejlesztené. Ezért nem választható el a termelőeszközök előállítása a használati tárgyak előállításától, mert az előbbinek az utóbbi tartalékából, végeredményben a fogyasztók áldozatából kell felépülnie.

A szellemi és testi munka ellentétét a második ötéves terv periódusa még nem fogja megszüntetni. De a kétféle munka közti határok már ma is elmosódottak és mind jobban elmosódnak. A tömegek kulturális életének fellendülése egymás közelébe hozza a szellemi és testi munkát. Ez már az új jelszóból is kitűnik, mely így hangzik: „technika és tudomány a második ötéves terv szolgálatában.” Ez a jelszó az USSR-ben természetesen nem ugyanazt jelenti, mint amit pl. egy kapitalista államban jelentené, ahol talán néhányszáz polgárcsemetével több látogatná a főiskolát. Az USSR-ben a művelődés a dolgozók privilégiuma, mert a dolgozók az iskolák és egyetemek építője és tulajdonosa.

Míg minden kapitalista állam fejlődését, illetőleg visszaesését a 1913. év adataival, „a boldog kapitalizmus” legragyogóbb esztendejével méri össze, az USSR esetében ez már képtelenség, hisz 250 százalékkal haladta túl az, 1913-as niveaut.

Minden közgazdászra különös benyomást kell hogy tegyenek a második ötéves terv tételei. A város és falu ellentétei előfeltételeinek likvidálása, a kulturális és gazdasági visszamaradottság megszüntetése, a legelőrehaladottabb nemzetek túlszárnyalása, a szocialista öntudat kifejlesztése, a kapitalista elemek megsemmisítése, az osztálykülönbségeket szító okok megszüntetése, az osztálynélküli társadalom megteremtése, stb. – célok, melyeknek megvalósításáról minden szocialista gondolkozó álmodott, de a valóságba való átültetésükhöz vas, szén, villamosság, gépek, fa, színes fémek, lakások, kenyér, hus és mindenek előtt emberek szükségesek. Egyrészről a világtörténelem legnagyobb problémái, a kapitalizmus átmenete a, szocializmusba, – másrészről az imperialista háborúk, a proletár forradalmak, a. nemzeti szabadságharcok, az egyetlen országban felépülő szocializmus kérdései ugranak előtérbe. Hogyan helyezkedik bele ebbe az időszakba a világtörténelembem példátlanul álló tervgazdaság, mi ma a, szocialista állam, a proletár diktatura, a párt szerepe és viszonya a munkásosztályhoz, mi a kollektiv gazdaságok fejlődésének a szerepe? Stb. Ezekre a kérdésekre felelni kell. Ezek a kérdések azonban már nem elméleti kérdések, hanem praktikus politikai kérdések.

A falu és város ellentétének eltüntetése a földművelési munka produktivitásának emelésével oldható meg. A földműveléshez viszont gépekre, villamosságra, traktorokra, cséplőaratókra, kémiai, iparra, műtrágyára, jobb szervezésre és magasabb kulturára van szükség, ezekhez meg szénre, vasra, gépekre és új gyárakra. A nagy elméleti kérdések roppant fontosságú praktikus kérdésekre bonthatók föl.

A társadalom gazdasági és kulturális nivója emelendő; ehhez a fogyasztási cikkek gyártásának nagyarányú kifejlesztése és a lakásviszonyok javítása szükséges. Ám csak a városi és falusi lakásterület megduplázásához

több tőke kell, mint a teljes második ötéves terv egész befektetése. Az automobilizmus fejlődése sokezer km. új országut építését involválja, amihez viszont ismét vas, szén, gépek, stb. kellenek.

A roppant befektetések lehetővé tételére a lakosság jövedelmének óriási mértékben való növelése szükséges: ezért a kettős könyvvitel, a gazdaságosság, a fegyelem, stb.

Hol az elmélet és hol a praxis határa? Az elmélet megmutatja a feladatokat, a tömegek alkotó ereje viszont megvalósítja, őket. (Berlin)