Az észak-koreai vezérről, Kim Dzsong-Ilről nemcsak Nyugaton, de saját hazájában is igen keveset tudnak… Ellentétes feljegyzések örökítik meg születésének körülményeit is: a szovjet források szerint Kim Dzsong-Il 1941. február 16-án született a szovjetunióbeli Vjasztkojében, ahol apja, Kim Ir Szen a többnyire kínai és koreai menekültekből álló 88. szovjet lövészdandár 1. zászlóalját vezette. A szovjet források szerint Kim és családja akkor kerültek Phenjanba, amikor a második világháború befejeződésével Észak-Korea visszanyerte függetlenségét Japántól. Kim Dzsong-Il hivatalos életrajza szerint azonban a vezér egy évvel később, 1942. február 16-án született egy titkos katonai táborban a Koreai-félsziget legmagasabb pontján, a Pektu-hegyen. A hivatalos forrás szerint a vezér születését egy fecske jósolta meg és a Pektu-hegy feletti kettős szivárvány, illetve egy ragyogó, új csillag jelezte az égen.

A hivatalos életrajz szerint Kim általános- és középiskolai tanulmányait Phenjanban végezte. Külföldi szakértők ezt gyakran vitatják, mert véleményük szerint a vezér Kínában tanult, hogy biztonságban legyen a koreai háború ideje alatt. 1960-ban kezdte a Kim Ir Szen Egyetemet, ahol marxista közgazdaságtanra specializálódott, de tanult filozófiát és hadtudományt is. Politikai pályafutása igen hamar elkezdődött: már a középiskolában részt vett különböző ifjúsági szervezetekben, 1964-ben pedig csatlakozott a Koreai Munkáspárthoz. Külföldi források azt állítják, hogy Kim a ’70-es évek elején a Máltai Egyetemen is tanult angol nyelvet. Eközben apja újranősült és született egy fia, Kim Phjong-Il, aki 1988 óta több Európában székelő észak-koreai nagykövetségen szolgált, jelenleg pedig ő Észak-Korea lengyelországi nagykövete. Külföldi szakértők szerint apjuk azért nevezte ki ezekbe a pozíciókba, hogy elkerülje a két fiú közti hatalmi versengést.

Kim tanulmányai befejezését követően kezdett felemelkedni a Munkáspártban. Nem sokkal diplomája megszerzése után a Munkáspárt Központi Bizottságának tagja lett, folyamatos előrelépésének eredményeként pedig 1970-ben kinevezték a KP alelnökének. 1980-ra Kim már teljes kontrollt gyakorolt a párt felett és magas pozíciót kapott a Politikai Bizottságban, a Katonai Bizottságban és a párt Titkárságában. 1991-ben, annak ellenére, hogy nem volt katonai tapasztalata, kinevezték a hadsereg legfelsőbb parancsnokának, ami fontos momentum volt egy olyan államban, ahol a hadsereg jelenti a hatalom alapját. Miután apja, Kim Ir Szen elnök 1994-ben szívrohamban meghalt, az iránta való tiszteletből az országban törölték az elnöki címet, így Kim Dzsong-Il 1997-ben pártfőtitkár, valamint a Nemzeti Védelmi Bizottság vezetője lett, mely pozíciót 1998-ban az állam legmagasabb rangjának kiáltották ki, így tehát Kim lett az államfő.

Kim Dzsong-Il nemcsak az államfői posztot, de páratlan személyi kultuszt is örökölt apjától. A nép apját és fiát egyaránt istenként tiszteli, Kim Dzsong-Il születésnapja pedig egyike a legfontosabb nemzeti ünnepeknek Észak-Koreában.