1.

Valamikor, még az 1950-es évek elején történt Ludas nagyközség vasútállomásán. Az állomásfőnök egy nagyobb mozgalmi ünnepen ki akarta díszíteni az állomásépületet; kiszidolozta a zászlónyeleket, a homlokzatra pedig kitette Rákosi Mátyás nevét, a szimmetrikus elhelyezés kedvéért épp az állomás neve fölé. A vonatból kitekintők így azt láthatták, hogy Rákosi Ludas - vagyis ő a felelős a bajokért. Balszerencséjére épp azon a napon egy főilletékes is arra utazott, kibámult az ablakon, és az állomásfőnök két évig tűnődhetett dekorációs ötletén.

2.

Eltelt vagy tíz év, a helyzet javult is, de nem túl gyorsan, ez nem szokása a helyzetnek minálunk, mint Romhányi Jóska mondta volna: „Isten majmai lassan őrülnek!” 1960-ban, mikor megírtam a „Malom a pokolban” című regényemet, tudtam, hogy az akkori politikai viszonyok között ennek a könyvnek egy ideig egyetlen olvasója lesz: saját magam. Azzal vigasztaltam magam, hogy a minőség pótolja a mennyiséget.

Csak egy barátomnak, F.-nek mutattam meg a kéziratot, ő akkoriban a „Közért Dolgozó” című világlapot szerkesztette. Elolvassa, és azt mondja nekem:

– Tudod mit? Én megpróbálom ezt lehozni folytatásokban.

– De hát nagyon meredek a szöveg! Úgy kirúgnak érte, hogy a levegőben átöltözhetsz.

– Nekem már mindegy. A főnökök már rég kinézték az utódomat, rúgjanak ki úgy, hogy legalább tényleg csináltam valamit.

És csakugyan elkezdte hozni a könyvet folytatásokban, bolti utasítások és bolti tolvajok névsora között. A második fejezetnél tartott, mikor a szöveg szemet szúrt a főnököknek, behívták F.-et, közölték vele, hogy szíveskedjék befejezni a regényt, egyben át is adhatja utódjának a szerkesztői széket. F. már csak egy számot küldhetett be a nyomdába, amiben be kellett jelenteni, hogy a regény véget ért. Tudta, hogy a szöveget ellenőrizni fogják, ezért szép szabályosan fogalmazott: „A »Malom a pokolban« című regény folytatása technikai okok miatt elmarad” – aztán megkérte egy nyomdász barátját, hogy a szövegből üssék ki a „technikai” szót, és csak az üres hely maradjon. A „Közért Dolgozó” című lapban a következő közlés látott napvilágot: „A »Malom a pokolban« című regény folytatása … okok miatt elmarad.” Ebből aztán mindenki érthetett, amit akart.

3.

Egy vegyészeti gyár vezérigazgatója angol nyelvvizsgára készült – kell az a kis mellékes, ami a nyelvpótlékkal jár. Megírta a dolgozatot, a tanár belenéz, és akkora egyest írt rá, hogy a szára lelógott a papírról. A főnöke aggodalmaskodva kérdezi:

– Nem lehetne adni neki legalább egy kettest?

– Az egyesen kívül egyetlen más jegy jöhetett még számításba: a mínusz végtelen. Mivel mondták, hogy egy vegyészeti gyár vezérigazgatója, könnyítésképpen egy szakmai szöveget adtak neki. Nézze meg a dolgozatát. A jelöltnek a redox potential kifejezést kellett volna lefordítani, ami az anyag redukciós-oxidációs adottságát jelenti, vagyis mennyi oxigént tud felvenni, illetve leadni.

– És ő hogy fordította le ezt a kifejezést?

– Elkezdett szótározni. Megnézte előbb a „red”-et, ez vörös, aztán az „ox”-ot, ez bikát jelent, a „potential”-t már tudta magától, ez nyilván azonos a potenciával, és beírta a redox potential magyar megfelelőjének „a vörös bika nemzőképességét”! Hát erre adjon kettest maga, ha akar.

/Moldova György/