Ifjú tanuló koromban,  az  iskolánkban volt egy un.  tanuló látogató. Feladata volt az iskola tanulóinak felkeresése  gyakorlati  idejük  alatt .Ibolya néni/akik ismerték azoknak „Ibi néni”/160 cm. magas és 120 kg. önsúlyú hölgy volt .Mi is volt a dolga? Sosem jöttem rá, bár nem is nagyon gondolkodtam ezen , mert nem igazán érdekelt. Igazán én sem érdekeltem őt, szóval, hogy miért tartották az rejtély.

Gondolom a cukrászdának jól jött az ingyen meló, és ha több is volt belőle,pár ember bérét meglehetett spórolni.

A beszélgetés 1987-ben zajlott amikor is Ibi néni meglátogatott  a Párizsi cukrászdában, ahol az életemet próbáltam megédesíteni, és másokét megkeseríteni…/de erről majd máskor/

Ibi néni -szia, mi újság, munkahelyi naplót vezeted?

Én-igen, de nem túl változatos.

Ibi néni- mutasd, de hát sok mindent csinálsz itt a műhelyben!

Én-ja, változatosan takarítok, vagy tepsiket súrolok, vagy felmosok, vagy hideg vízzel, vagy meleggel.

Ibi néni-hmm..de hát valamit kell csinálni, és látom  nagyon szorgalmasan vezeted a naplót,és…

Ekkor megjelenik Zoltán a tulaj /fanatikusabb időszakában úgy köszönt, hogy „csikidam” /, két nagyobb méretű szatyor kiséretében:

-mondd  el  fiam  a mi kedves Ibi néninknek, hogy milyen jó itt  dolgozni, és mennyire megbecsüljük a tanulókat!

Én- ööö…

Ibi néni /miután átvette a három oroszkrém tortát és a tíz kg. édes teasüteményt /

–         ó nem kell azt mondani, látom én a szemén /mit? melyiken? /és mondta is milyen jó itt!

Zoltán-hát persze, igyekszünk minél több önálló feladatot rájuk bízni.

Ibi néni-igen mondta.

Én-….

Zoltán-hát  viszontlátásra kedves Ibi néni, ha erre  jár feltétlen nézzen be hozzánk!

Ibi néni elkacsázott hóna alatt húsz kiló süteménnyel.

Hát…nagyon  leellenőriztek az egyszer biztos.

Ibi néni még sokszor belátogatott, és jól elbeszélgetünk arról milyen szép dolog tanulónak lenni a Párizsi  cukrászdában…