Az a mondás járja, hogy a rock and roll az ördög zenéje és ezért meg kell fizetni érte. Így Marylin Manson-t, Ol’ Dirty Bastard-ot és Scott Weiland-et is letartóztatták már – de mit is várhatnánk? 1955 óta a könnyűzene nagy része a lázadásról, a szexről szól, és a társadalmi kereteken belül feszegeti a személyes szabadság kérdését – vagy akár azon túl is. Nem lehet tortát sütni anélkül, hogy pár tojást el ne törnénk, és ugyanígy nem lehet turnézni anélkül, hogy néhány törvényt meg ne sértenénk – vallják a rockerek.

Az biztos, hogy a rock and roll első bálványai sem voltak angyalok. Elvis, Jerry Lee Lewis és Chuck Berry nem éppen a legjobb útra tévedtek. Jerry Lee például elvette a 13 éves unokahugát. “Ezt kapd ki, mama hozzáment a papához, amikor 12 éves volt” – mondta a sajtónak, amikor keresztre akarták feszíteni, mert ilyen fiatal mennyasszonyt vett el. Jerry Lee azóta is legalább két korábbi feleségének halála ürügyén szerepel a gyanúsítottak listáján.

Chuck egy tinédzser indián prostituáltat vitt át a határon csak azért, hogy egy kicsit elszórakozzon vele. Ez a történet valamiféle felhangot ad a “Sweet Little Sixteen”-nek, nem?

Tény, hogy amikor egy előadó, legyen az Jerry Lee vagy Tommy Lee, J.B. vagy Jay-Z, valami törvénybe ütközőt tesz, akkor mi is belekóstolhatunk abba, hogy milyen is lehet veszélyesen élni. Imádni való bűnrészesei vagyunk ezeknek az értelmetlen és őrült cselekedeteknek, amik segítségével a művészek hősiesen megőrzik a rock and roll törvényen kívüliségét.

Frank Sinatra

Letartóztatták: 1938. november 27.

Vád: megrontás

Frank Sinatra nem nevezhető éppen rock and roll előadónak, de tagadhatatlanul volt valami “rockos” a viselkedésében, a törvényenkívüli varázsában és a nőkre gyakorolt hatásában. Nyers szexepilje volt az, ami 1938-ban majdnem bajba sodorta az öreg kékszeműt. (Ol’ Blue Eyes)

1938 novemberét írták. Hitler Berlinben, Roosevelt Washingtonban volt, mialatt Sinatra a New Jersey állambeli Englewoodtól nem messze egy Rustic Cabin nevű helyen énekesként és pincérként dolgozott. Egyik este, mikor épp befejezte a munkát, két alkoholszaggal körüllengett zord zsaru ragadta meg, és egész a Bergen Megyei Bíróságig vitte.

Ott vádat emeltek ellene megrontás bűntette miatt, ami csak egy kicsit volt enyhébb vád, mint a megerőszakolás. Sinatra ártatlannak vallotta magát, de az ügyész csak nevetett, ahogy az ártatlanságát bizonygatta. ” Elcsábította a fiatal Antoinette Della Penta-t a vonzereje és a hangja segítségével, majd házassági ígéretet tett neki. Mindezek után tönkretette a jóhírét és félredobta a lányt”- mondta az ügyész.

A bíró 1500 dollárban állapította meg az óvadékot, Sinatra kifizette és szabadon távozhatott. Hamarosan beigazolódott ártatlansága, mivel kiderült, hogy Della Penta kisasszony tulajdonképpen már férjnél volt. A vádat ejtették, de még ekkor sem értek véget Sinatra megpróbáltatásai. Della Penta újra feljelentette és házasságtöréssel vádolta, hiszen egy férjes asszonnyal bújt ágyba. Sinatra-nak újabb 500 dollárt kellett fizetnie, de később ezt a vádat is elejtették bíróság előtt.

Johnnie Ray

Letartóztatták: 1951. június 5.

Vád: utcai leszólítás és csábítás (strichelés)

Ez a történet arról szól, hogy foszlott szerte egy ember jóhíre egy burleszk színház férfi mosdójában, és hogy ugyanennek az embernek a hűvös nyugalma hogyan izzasztotta meg az egész világot.

Az ’50-es évek elején nagy népszerűségnek örvendő Johnnie Ray (1927-1990) sziréna búgású hangjáról és vad színpadi megnyilvánulásairól volt híres. A csökkent hallásképességű Ray volt talán az egyetlen előadó a rock történetében, aki állandóan hallókészüléket viselt. 1951. június 5-én Ray elhagyta a Detroit belvárosában lévő Flame Show Bar-t, ahol két hétre előre már minden előadására elfogytak a jegyek, és betért egy közeli burleszk színházba, a Stone Theratre-be. Ray állítólag ivott néhány pohárkával és nagyon élvezte az előadást. A tudtán kívül a férfi mosdóban tartózkodott Francis Deemers, egy civil ruhás rendőr, akit a Stone-ban folyó homoszexuális tevékenységre panaszkodók miatt rendeltek oda.

A gyanútlan Ray elhagyta a füstös nézőteret és a mosdó felé tartott, ahol beszélgetni kezdett Deemers tiszttel. A rendőrségi jelentés szerint az énekes hívta az álruhás rendőrt, hogy kísérje el a Park Avenue Hotelben lévő lakosztályába.

“Hogy mit csináljak?” – kérdezte Deemers.

“Hogy egy kicsit lepihenj.” – mondta Johnnie, akinek magyarázatát, hogy mit jelentett a “lepihenj” törölték a bírósági jegyzőkönyvből.

Deemers letartóztatta Ray-t és bekísérte a rendőrőrsre, ahol leszólítással és csábítással vádolták. Ezután egy cellába vezették, ahol a várhatta a meghallgatást.

Következő reggel Ray-t egy bíró elé állították, lemondott azon jogáról, hogy ügyvédet fogadjon és ártatlannak vallotta magát. A tiszt, aki letartóztatta, részletesen ismertette az előző éjszaka eseményeit. Habár Ray rendületlenül tagadta az állításokat, a bíró elítélte és választhatott 30 nap börtön vagy 25 dolláros büntetés közül. Ray az utóbbit választotta. Ő ugyan a kezdetektől azt állította, hogy csak “hülyült” a mosdóban, az ’50-es évek konzervatív légkörében senki nem tartotta ezt az esetet szórakoztatónak. Ray 1952-ben nagyon sikeres karriert indított el, de állandóan pletykák és rágalmazások érték a szexualitásával kapcsolatban, és ez végig kísérte egész életén – még akkor is, amikor a ’70-es évek végén visszatért.

Chuck Berry

Letartóztatva: 1979. június 7.

Vád: adócsalás

A világ talán mint a rock gitár és a Johnnie B. Good szülőapját ismeri, de a törvény szemében Chuck Berry nagyon rossz embernek számított. Olyan termékeny volt törvénysértőként, akár szövegíróként. 1959-ben, abban az évben, amikor Buddy Holly repülőgép szerencsétlenség következtében meghalt, Elvis a hadseregben szolgált és Little Richard lelkész lett, Chuck Berry-t kétszer is letartóztatták.

Először Mississippiben, mert megpróbált felcsípni egy fehér lányt. Abban az időben, ott ez egy fekete ember részéről gyalázatos bűnnek számított. Még ugyanabban az évben letartóztatták erőszakos nemi közösülés vádjával, miután egy 14 éves amerikai prostituáltat vitt át a határon, hogy St. Louis-ban ruhatárosnőként dolgoztassa az éjszakai mulatójában. A gitáros annyit hozott fel védelmére, hogy a lány azt mondta neki, hogy 20 éves, és fogalma sem volt a foglakozásáról.

Ez volt az első alakalom, hogy az erőszakos nemi közösülés vádját perre vitték, de egy nyíltan rasszista és ellenséges bíró miatt a tárgyalás elmaradt. A második tárgyaláson 1962-ben Berry-t elítélték, 5000 dolláros bírságot és 3 évi börtönt róttak ki rá. 16 hónapot töltött le belőle.

Miután kiszabadult, szinte semmibe nem keveredett bele. Egészen 1979. júniusáig, amikor is röviddel egy Fehér Házban tartandó Jimmy Carter-nek szóló fellépés előtt az IRS adócsalással vádolta meg a gitárost. (Feltehetőleg Chuck legtöbb problémája az 1973-as angliai turné könyveléséhez vezethető vissza.) Berry-t bűnösnek találták és négy havi börtönre, illetve 1000 órányi közszolgálati munkára ítélték.

Természetesen voltak még problémái a rock and roll korszak vége felé is. 1988-ban egy nő 5 millió dollárra perelte be, mert a barna szemű szájon vágta. 1990-ben igazán rosszra fordult a helyzet. A rendőrség “meglátogatta” otthonában Berry-t, ahol 62 gramm marihuánát találtak nála. Ennél súlyosabb volt, hogy elrejtett videokazettákat találtak olyan nőkről akik a Berry tulajdonában lévő étterem mosdóját “használták”. Chuck hat havi felfüggesztett börtönbüntetést kapott, amelyet két éves próbaidőre felfüggesztettek, és elrendelték, hogy egy helyi kórház javára 5000 dollárt adományozzon.

Jim Morrison

Letartóztatva: 1967. december 9.

Vád: közrend megbontása, ellenállást tanúsított letartóztatáskor, erkölcstelen viselkedés

Amikor a Connacticut megyei New Haven-ben a rendőrök tudomására jutott, hogy 1967. december 9-én a Doors fog koncertezni a városban, a legrosszabbra készültek fel. Jim Morrison és csapatának rossz híre már megelőzte őket, és a rendőröket feletteseik utasították, hogy húzzák rövidre a pórázt a banda körül, akik akkoriban igen csak magasan szárnyaltak a “Light My Fire ” sikere kapcsán. A Doors éppen egy nem túl jól sikerült koncertről érkezett a New York állam beli Troy-ból, ahol 2000-en valami kaliforniai stílusú szörf zenére vártak és helyette Sade márkit kapták.

A helyszínen a törvény őrei szigorúan betartották, hogy a kulisszák mögött illetéktelen személy nem lézenghetett. Őrjárat közben az egyik tiszt rajtakapott egy hosszú hajú fiatalembert, amint éppen – ahogy később leírták – “tevékenységet” folytatott egy nővel egy zuhany alatt. A hosszú hajú ember, aki történetesen Jim Morrison volt, harciasan reagált a rendőr – “Távozzon” felszólítására. Válaszként a rendőr szerecsendiót szórt Morrison arcába, amitől az utóbbi kiabálva elmenekült az öltözője irányába.

A Doors ügynöke meggyőzte a jelenlévő rangidős tisztet, hogy csak később, a show után vegye őrizetbe Morrison-t. Ezt követően lehengerlő előadást adtak, hiszen ott lógott a levegőben Morrison letartóztatása, és óriási sikerük volt. A műsor utolsó dala a “When the music is over” volt, amelynek közepén gúnyolódva számolt be Morrison a bulit megelőző találkozásáról New Haven legjobbjaival. Ezután aligha számíthatott arra, hogy a rá váró rendőrök szívébe lopja magát. Amikor a hangulat a tetőfokára hágott így fejezte be a műsort: “Az egész rohadt világot akarjuk….és most akarjuk!”

A nézőtéren felkapcsolták a villanyokat, de Morrison nem vett róluk tudomást és megkérdezte: “Akartok még egyet hallani?” A rendőrség azonnal letartóztatta és lázongástól tartva néhány embert megbilincseltek az akkora már fékezhetetlenné vált tömegből. A rendőrök szerencsétlenségére a megbilincseltek nagy része újságíró volt, köztük a Life fotóriporterével és a Village Voice-nak dolgozó Jazz kritikusával. A new haveni rendőrség intézkedései kapcsán nagy országos publicitást kapott a Doors, beleértve, hogy a Life 1968. április 12-i számában egy tekintélyes fotóriport jelent meg róluk.

És hogy mi történt Morrison-nal? A közrend megbontásával, letartóztatáskor tanúsított ellenállással és erkölcstelen viselkedéssel vádolták, és csak 1500 dolláros óvadék fejében engedték szabadon. Néhány héttel később az énekest 25 dollárra büntették a közrend megbontásáért és a többi vádat ejtették.

Janis Joplin

Letartóztatva: 1969. november 16.

Vád: vulgáris és illetlen nyelvhasználat

Hűvös volt az este a Florida állam beli Tampában 1969. november 16-án, de amikor Janis Joplin bandájának, a Big Brother and the Holding Company-nak tagjai belekezdtek George Gershwin “Summertime” című szerzeményébe a Curtis Nixon Hall-ban a tömeg úgy viselkedett, mintha hő hullám csapta volna őket meg. Az emberek felvillanyozva ugrottak fel helyeikről, és ahogy Janis belekezdett fülledt hangján, a folyosókra özönlöttek.

Ez egy rock koncert volt, így természetesen kéznél volt a tampai rendőrség ilyen esetre is felkészült osztaga. L.F. Napoli nyomozó szerzett egy kürtöt és elkiáltotta magát: “Kérem menjenek vissza a helyükre!”

Joplin a fülsértő hangra abbahagyta az éneklést és odakiabált Napolinak: ” Hé! Fogja be száját – Próbálok hangulatot teremteni!”

A közönség hangosan ünnepelte beszólását, ám furcsamód a bulit hagyták, hogy menjen tovább. A következő dal közben Napoli és a kürt újra megszólalt, hogy figyelmeztesse a tömeget, hogy mindenki térjen vissza a helyére. Joplin megint felelt azok helyett, akik nem tudtak. “Ne baszakodj már ezekkel az emberekkel!”

Ezután a dolgok gyors fordulatot vettek. Napoli egy embert küldött a kapitánságra, hogy az énekesnő letartóztatásához szükséges elfogatóparancsot elhozza. A Curtis Hixon vezetősége kikapcsolta az áramot a színpadon és felkapcsolta a világítást, így a műsor megállítására kényszeríttették az énekesnőt. Joplin teljesen kijött a sodrából. Néhány feszült pillanat után a műsort folytatták és a továbbiakban tulajdonképpen semmi említésre méltó nem történt.

A koncert után a rendőrség elárasztotta a kulisszák mögötti területet. Joplin kiszúrta magának Napoli-t, és elkezdte lehordani válogatott káromkodással. Éjfélkor egy rendőrtiszt egy elfogatóparancsot adott át Joplinnak, akit letartóztattak. A városi börtönbe vitték és kétrendbeli vulgáris és illetlen nyelvhasználattal vádolták. Az első vád a színpadi viselkedésére vonatkozott, a második a Napoli-nak szóló káromkodásra.

Janis Joplin-t hamarosan szabadon engedték az 504 dolláros óvadék kifizetése után (252 dollár vádanként). Tampa polgármestere, Dick Greco pedig kijelentette, hogy nem fogja tolerálni a Joplin féle előadásmódot a városban.

Miután elnapolták az ügyet, Janis visszatért Kaliforniába. 1970, március 4-én 200 dollárra büntették meg a távolmaradása miatt és ezzel lezárták az ügyet.

Jerry Lee Lewis

Letartóztatva: 1976. november 23.

Vád: nyilvános részegség

A Tennesse állambeli Memphisben késő este volt, amikor egy fehér Lincoln Continental hajtott Elvis Presley legendás házának (Graceland) kapuja elé, és elállta azt. Robert H. Lloyd, az éjjeliőr úgy döntött, hogy utánajár a dolognak. Ahogy megközelítette az autót, a benne ülő ember meglóbált egy pisztolyt és mérgesen kikiabált: “Így, vagy úgy, de úgyis bejutok”.

Lloyd visszafutott a kapuslakás biztonságába, majd tárcsázta a hatóságokat. Majdnem hajnali 3 óra volt, amikor egy rendőrségi autó érkezett a helyszínre. A mutatós autó és a benne ülő veszélyes egyén még mindig Graceland előtt parkolt. A rendőrség kibiztosított fegyverekkel óvatosan megközelítette a Lincoln-t. Ahogy elérték a vezetőoldal felőli ablakot felfedezték, hogy nem más, mint a rockabilly legenda Jerry Lee Lewis, közismertebb nevén a zongora Gyilkos az illetéktelen behatoló. Lewis részegen egyensúlyozott egy 38-as kaliberű pisztolyt a térdén. A rendőrség lefoglalta a fegyvert és kisegítette a remegő sztárt az autóból. A jogai ismertetése után letartóztatták jogtalan fegyverviselés és nyilvános részegség vádjával.

Lewis sosem adott magyarázatot arra, miért akart bejutni Graceland-be azon a téli éjszakán. Annyit tudunk, hogy nagy volt a barátság a Király és közte. Néhány hónappal a memphis-i eset és Presley halála után egy riporter megkérdezte Jerry Lee-t, hogy mit érez öreg barátja halála kapcsán. “Örültem”- válaszolta a Gyilkos- “Még egy eltűnt az utamból. Úgy értem ‘Elvis így, Elvis úgy’, mindenhol csak Elvist halljuk. Mit csinált Elvis a kábítószerszedésen kívül, amivel én ne venném fel a versenyt?”

Sid Vicious

Letartóztatva: 1978. október 12.

Vád: előre meg nem fontolt emberölés

A Sex Pistols 1978. januári feloszlását követően Sid Vicious, a banda egykori basszistája, és a barátnője Nancy Spungen Londonból New York-ba utaztak. Bejelentkeztek a Chelsea Hotel 100-as szobájába. Sid és Nancy, mindketten kábítószer-élvezők voltak, de elhatározták, hogy véget vetnek ennek, és belekezdenek egy metadon programba. Szerencsétlenségükre a düledező Chelsea a mennyországot jelentette a kábítószert terjesztőknek és használóknak egyaránt, így az egész naprendszerben a legrosszabb helyet választották, hogy leszokjanak. A pár hamarosan elfelejtette ünnepélyes fogadalmait és naponta receptre felírt drogokkal és néha napján egy kis heroinnal múlatták az idejüket.

Október 12-e reggelén, körülbelül délelőtt 10:50-kor a hotel recepciójára egy hívás érkezett egy ismeretlentől – Vicious-t azonosította valaki – aki azt javasolta, hogy nézzenek rá a 100-as szoba lakóira. ” Valaki komolyan megsérült,” – mondta a névtelen hang a telefonban- “ember, nem viccelek.” Amikor megérkezett a rendőrség, megtalálták Nancy Spungen-t. Mindössze egy fekete melltartó és bugyi volt rajta. Holtan feküdt a fürdőszoba mosdókagylója alatt. Egyetlen vágás volt a hasán. Egy vérfoltos vadászkést találtak nem messze a holttesttől a csempézett padlón. Ezt Sid vásárolta a Times Square-n egy nappal a történtek előtt, amikor bevásárolt Spungen-nel és a Dead Boys énekesével Stiv Bators-szal.

Sid-et őrizetbe vették és a rendőrség lefoglalta a brit útlevelét. Mialatt vád alá helyezték emberölésért, összeesett a metadon megvonása miatt. Újraélesztették és elszállították a hírhedt new yorki Riker-szigeteki javítóintézetbe, ahol egy kemény elvonókúrára kényszerítették. Október 17-én, egy nappal Spungen temetése után, Sid-et 50000 dolláros óvadék fejében kiengedték, és menedzsere, Malcolm McLaren és anyja, Ann Beverly gondjaira bízták. Ha elítélik, Sid Vicious 25 évig terjedő börtönbüntetést is kaphatott volna.

Október 22-e éjjelén, Vicious öngyilkosságot kísérelt meg, ami után McLaren megfigyelésre a Bellevue kórházba helyezte el. Kiengedése után egy nappal Sid visszakerült a Riker-szigeteki javítóintézetbe, mert egy törött üveggel megvágta Todd Smith-t, a punk költőnő Patti Smith bátyját a Hurrah’s nevű manhattani éjszakai szórakozóhelyen.

1979. február 1-én az óvadék kifizetése után másodszorra is kiengedték Sid-et. Elvonókúrára ment és évek óta valószínűleg ekkor volt a legjobb formában egészségileg. Gyakorlatilag tiszta volt. Szerencsétlenségére, amikor az anyja, aki maga is függő volt, találkozott vele a bíróságon, vitt neki egy kis ajándékot. Tekintélyes mennyiségű heroint. Amíg az anyja kedvenc spagettijét készítette neki, a punk rocker egy barátjánál két hónap elteltével először lőtte be magát.

Habár Ann Beverly figyelmeztette a fiát, hogy a heroin nagyon tiszta volt, Sid ezt nem vette figyelembe és az első belövésnél majdnem túladagolta magát. Az anyja elvette tőle a heroint és mindenki aggódott amíg Sid végül ki nem heverte az első belövés hatását. Valamikor február 2-a reggelén Sid Vicious megtalálta az elrejtett kábítószert és halálos adagot lőtt be magának. Még 3 hónap választotta el a 21. születésnapjától.

Sok teória látott napvilágot az évek során Nancy Spungen halálával kapcsolatban. Néhányan elrontott öngyilkossági kísérletnek tartják, mások úgy gondolják, hogy egy elfajult kábítószer vásárlás közben szúrták le, míg megint mások azt hiszik, hogy Nancy-t akkor ölték meg, amikor egy rablást akart megakadályozni – egy eseményt amire Sid annyira kába volt, hogy nem emlékezett. Sem az egyik, sem a másik elképzelést nem tudjuk már alátámasztani. A New Musical Express írója, Joe Stevens szerint Vicious maga tisztázta az ügyet nem sokkal saját halála előtt. “Azért öltem meg, mert egy mocskos állat vagyok” – mondta Stevens-nek. ” Nancy orrba vágott miután az egyik kifutófiú megütött a hotelben. Azt mondtam, ‘Ha még egyszer megteszed leszedem azt a kurva fejedet!’ Ezután egyszer csak a késem előtt volt a hasa. Ő sem tudta, én sem tudtam, hogy valami nagyon rossz történt. Ő az egyik ágyra esett le, én a másik ágyra estem”.

Az a legenda járja, hogy Ann Beverly, aki később öngyilkosságot követett el, visszavitte a fia hamvait Angliába. A Heathrow repülőtér fő termináljában elejtette az urnát és a hamvak szétszóródtak mindenfelé az utazók lába alatt.

/folyt.köv./