Németország, Ausztria és Magyarország

Az első világháború után érkezett Németországba, állampolgárság nélkül. Valószínű a német titkosszolgálat engedélyével léphetett be az országba, ezt az is bizonyítja, hogy nem sokkal érkezése után már olyan emberekkel került kapcsolatba, mint Erich Ludendorff tábornok és Max Bauer ezredes, akik az akkori jobb oldal képviselőjeként puccsot szerveztek a hatalmon lévő német kormány ellen. Hogyan került velük kapcsolatba, azt mindmáig senki se derítette ki. Kevés volt hozzá korábbi kémtevékenysége, és angolellenessége. Valahogy nagy falatnak tűnik neki, de a tény az tény. Trebitsch-et küldték Amerongenbe II. Vilmoshoz, majd később a fiához megtárgyalni a trónutódlás problémáit. A Történelembe ez az összeesküvés Kapp-puccs néven vonult be, melyre az angolok idővel helyeslően bólogattak volna. Na jó túlzás, hogy helyeselték, de eltűrték volna, ha egy új császár tér vissza a trónra, egy angol mintájú alkotmányos monarchiába. A terv azonban megbukott. Walter Lüttwich porosz tiszt „becsületkódekszében” ugyanis benne volt, hogy nem támadja hátba a kormányt, ezért többször is értesítette Friederich Ebertet a készülő puccsról. Pár napra sikeresen bevonultak Berlinbe, de a helyiek sztrájkja megbénította a kérészéletű kormány életét, ezzel lemondásra és menekülésre késztetve őket. Szervezkedések azonban tovább folytak. 1920. május 8-án Trebitsch, Bauer és Fritz von Stephani őrnagy kidolgoztak egy tervet arra, hogy porosz, bajor és magyar különítményesekkel először osztrák különítményeseket képeznek, ezek segítségével változásokat indítanak el Ausztriában. Majd a hab a tortán a szovjethatalom megdöntése lett volna, és a cári Oroszország visszaállítása. A költségek fedezésére a terv szerint hamis cári Rubeleket nyomtatnak (Duma-rubelt). Ehhez azonban magyar segítségre volt szükségük. Bár Trebitsch társai nélkül már korábban is próbált Magyarországról segítséget kérni, az akkori anarchiában képtelenség volt egy épkézláb vezetőt találni. Tárgyalni tárgyalt, de azóta se derült ki, kivel.

„Az volt a véleményem, hogy Németországot kiemelem a lehetetlen belső és külső állapotából. A nemzeti felkelés során elfojtjuk a vörös veszedelmet és lerázzuk az ország bilincseit. Magyarországot és lehetőleg Ausztriát is bevonjuk a felszabadításnak ebbe a munkájába.”

Május 15-én megérkeztek Budapestre. Horthynak felvázolták tervüket. Nehéz időszak volt ez Magyarország számára. 1920. május 6-án az antant hatalmak legfőbb tanácsa Párizsban elutasította a békeszerződéssel kapcsolatos magyar ellenjavaslatot. Horthy szerint az akkori egyetlen lehetséges politika a németekkel való együttműködés volt, de francia és angol baráti politikát is kellett folytatniuk abban a reményben, hogy hátha módosítani lehet a békeszerződés feltételeit. Az is bonyolította a dolgot, hogy kiszivárgott a három puccsista magyarországi tartózkodása, ezért még rejtegetni is kellett őket.
Horthy titkos bizottságot állított össze az ügy megtárgyalására. Gömbös Gyulát, Eckhardt Tibort és Prónay Pált választotta erre a feladatra. Végül belementek a Duma-rubel gyártásba. A hamis klisék meg is érkeztek Magyarországra, azonban a gyártás nem kezdődött meg. A szovjet csapatok megállították a lengyel hadsereget, a bajor szélsőjobb vezetői is küldtek egy bizottságot Hortyhoz, akik a tárgyalásokban mindinkább előre kerültek (nehogy már megbukott puccsisták tárgyaljanak). Végeredményben pár korábbi próbanyomaton kívül egyetlen hamis rubelt se gyártottak.
Trebitschet Olaszországba küldték tárgyalni, hogy legyen egy kis antant segítség is, ha szükséges. Az olaszok kitérő választ adtak. Nem támogatják, de katonailag se avatkoznak be, ha az összeesküvők akciója megindul.
Fordulat fordulat hátán. Stephani Fritz – a Kapp-puccs katonai műveleteinek egyik végrehajtója – levélben megvádolja Trebitschet azzal, hogy elárulta összeesküvésüket a franciáknak, és költői módon megjegyzi, „milyen szép és üdvös volna, ha a Duna kék hullámai őt Konstantinápoly felé ringatnák.” Trebitsch szerencséjére azonban, több levéllel egyetemben kezébe került úsztatásának terve, így el tudott menekülni Bécsbe. Mérgében a franciáknak akarta átadni az összeesküvés terveit, nekik azonban nem kellett. Így a Csehszlovák hírszerzésnek adta el ötszázezer koronáért. Az első részlet meg is érkezett. Kétszázezer cseh koronát kapott. A családját is Prágába hívta. El is éldegéltek egy darabig de a második részlet valahogy nem akart megérkezni. Ignác erre beperelte a cseh államot (ekkor már újra Bécsben éltek). Válaszképpen megvádolták, hogy hamis okmányokat adott el nekik. Bécsben letartóztatták, de három hónap után kénytelenek voltak kiengedni. Csehszlovákia nem volt hajlandó Ausztria kezére adni az eladott okmányokat így nem volt bizonyíték.

Álnéven Amerikába utazik, majd ott egyből felfedi magát, és menedékjogot kér az Egyesült Államoktól. Arra hivatkozva, hogy néha azért az USA-t is ellátta információval. Ez igaz is. Volt, hogy beugrott egy-egy amerikai nagykövetségre, bár az ottani ténykedéséről senkinek sincs tudomása. Mindenesetre rövid úton kipenderítik Amerikából is, így nem marad más hátra, mint a Távol-kelet, közelebbről: Japánon keresztül Kína./folyt. köv./