1926. augusztus 13-án született Kubában, Birán település közelében egy cukornádültetvényen, Fidel Alejandro Castro Ruz néven. Apja Ángel Castro y Argiz spanyol bevándorló, sikeres cukornádtermesztő. Anyja Lina Ruz González, aki Fidel apjának birtokán volt szolga. Fidelnek 5 testvére volt. [1]

Kiváló tanulónak bizonyult, de leginkább a sportok iránt mutatott érdeklődést. 1941-ben került be az El Colegio de Belenbe, Kuba egyik legnívósabb gimnáziumába. [1]

Világnézeti képét főként a jezsuita papok formálták. A jezsuiták a nemzetiek nézeteit osztották, s teljesen magukévá tették azt az elgondolást, hogy a katolikus, spanyolajkú világ felsőbbrendű az anyagias és korrupt angolszász világhoz képest.

1952-ben a kubaiak izgatottan várták a választásokat, amit negyedszer tartottak volna az új alkotmány 1940-es hatályba lépése óta. Fidel, a fiatal ügyvéd megragadta az alkalmat: az Orthodoxo párt színeiben indult képviselőjelöltként, kampányában pedig a felelős kormányzat és a korrupció letörése mellett szállt síkra. Közeledett a választás napja, Fidel Castrónak pedig jó esélye volt a győzelemre. Március 10-én azonban Fulgencio Batista tábornok katonai puccsot hajtott végre, szétzúzva a kubai demokráciát és Fidel politikai elképzeléseit. Batista államcsínyével létrejöttek a tökéletes feltételek egy hős forradalmár felemelkedéséhez

Az 1953. július 26-i karnevál idején a Castro vezette katonai csoport a felfordulást kihasználva megtámadta Kuba második legnagyobb katonai bázisát, a Moncada laktanyát. A támadás nem volt sikeres, mégis ezt az eseményt tekintjük a kubai forradalom kezdetének. [1]

A támadás miatt Castrót 15 év börtönre ítélték. A nyilvánosság előtt zajló per alatt magát védte, s beszédeit arra használta fel, hogy közvetítse politikai elképzeléseit. Népszerűsége lényeges mértékben megnövekedett, így egy nemzeti mozgalom indult Castro és csoportja felmentése érdekében. Végül Batista az Egyesült Államok nyomására kénytelen volt amnesztiát hirdetni. A mozgalomhoz azonnal csatlakoztak a különböző katonai csoportok, így elkezdődhetett a pénzgyűjtés és a titkos katonai felkészülés.

[1]

Castro a radikális baloldaliak mellé állt, amivel megkönnyítette a kommunisták dolgát is, akik eddig bizonytalanok voltak a tekintetben, hogy csatlakozzanak-e a forradalomhoz, vagy sem. 1958. márciusában Batista szükségállapotot hirdetett, majd elhalasztott a az 1958-as választásokat. Castro válasza a totális háború kihirdetése volt, amiért május végén Batista támadást indított Fidel Castro ellen, de eredmény nélkül. Castro 1000 gerillája legyőzte Batista 12.000 katonáját, kihasználva óriási előnyüket, a helyismeretet. [1] [2]

Batista 1958. decemberében elmenekült az országból, így a következő év elején, 1959. január 3-án a Castro vezette gerillacsapatok bevonulhattak Havannába, Kuba fővárosába. Győzött a forradalom. [1]

1959-től 1976-ig Fidel Castro az ország miniszterelnöke volt, ezt követően pedig az Államtanács és a Miniszterek Tanácsának elnöke lett. [1]

Az 1960-as években az amerikai kormány megpróbálta elmozdítani miniszterelnöki székéből, de a kísérlet kudarcot vallott. [3]

1961-ben az USA megszakította kapcsolatait Kubával, mivel Eisenhower amerikai elnök szerint Castro túl sokszor provokálta őt. Ez persze csak egy újabb mondvacsinált indok volt, hogy Castro kezéből elragadhassák a hatalmat

.

1962-ben az Amerikai Egyesült Államok embargót hirdetett Kuba ellen, mely 1963-ra már a turizmusra is kiterjedt annak érdekében, hogy Kubát teljesen ellehetetlenítse. Az USA aláíratott egy megállapodást a nyugati félgömb országaival, melynek értelmében az érintett országoknak mindenfajta kapcsolatot meg kellett szakítaniuk Kubával úgy, hogy az embargó ideje alatt nem is kezdeményezhettek semmilyen együttműködést az országgal. [3]

1968-ban Fidel Castro egy nyilvános gesztusnak köszönhetően elérte, hogy a Szovjetunió újra támogatásáról biztosítsa. [3]

2005-ben a CIA Parkinson-kórosnak nyilvánította Castrót, aki tagadta a vádat. Ugyanebben az évben az USA bejelentette, hogy Fidel Castro rákban szenved.

2007-ben találkozót szervezett a két dél-amerikai ország, Kuba és Venezuela vezetője, Castro és Hugo Chávez. A találkozót több kubai televízióadó közvetítette, s több újság is hírt adott róla.

2007. februárjában az Associated Press közölte, hogy Raul Castro szerint Fidel Castro egészsége sokat javult, ezért részt vesz majdnem minden fontosabb kormányzati döntésben.