Egy óra múltán azonban ráébredtem, hogy a többiek bizarrnak találhatják távollétünket, és sikerült kiszabadítanom magamat a két lány közül. Nem tudom már pontosan, hogy a fürdőszoba melyik részében voltunk. Forgott velem a világ, és a hátamban fájdalmat éreztem. A csípőm rongyokban volt, amelyet Jean Asquith körmei kímélet nélkül csikartak. Elvánszorogtam a falig, tájékozódtam, és megtaláltam a villanykapcsolót. Judy megmozdult közben. Világosságot gyújtottam, és láttam, hogy a földön ül, és a szemét dörzsölgeti. Jean Asquith hason feküdt a gumiszőnyegen, a fejét a kezére hajtotta, és olyan volt, mintha aludna. Teremtőm, micsoda feneke volt ennek a lánynak! Gyorsan felhúztam az ingemet és a nadrágomat. Judy a mosdó előtt szépítkezett. Leakasztottam egy törülközőt, és megmártottam a vízben. Felemeltem Jean Asquith fejét, hogy felébresszem. Szeme teljesen nyitva volt, és szavamra mondom, nevetett. Megragadtam a derekánál, és a fürdőkád szélére ültettem.

– Egy zuhany jót tenne magának.

– Túlságosan fáradt vagyok – mondta. – Azt hiszem, hogy egy kicsit sokat ittam.

– Én is azt hiszem – mondta Judy.

– Óh, nem is annyira! – biztattam. – Egy kis alvásra lenne szüksége.

Erre felállt, a nyakamba csimpaszkodott, és megcsókolt. Ezt is jól tudta. Finoman kibontakoztam a karjaiból, és a fürdőkádba tettem.

– Csukja be a szemét, és hajtsa le a fejét.

Elfordítottam a vízkeverő csapot, és ráengedtem a zuhanyt. A langyos víz alatt megfeszült a teste, láttam, hogy sötétlő mellbimbói lassan kidomborodnak.

– Ez jólesik…

Judy felhúzta harisnyáit.

– Csipkedjék magukat. Ha rögtön lemegyünk, talán még marad egy kis innivaló.

Megragadtam egy fürdőköpenyt.

Jean elzárta a csapot, és jól ledörzsöltem őt a bolyhos szövettel. Ez nagyon kedvére volt.

– Hol vagyunk? – kérdezte. – Dexternél?

– Másik barátunknál – mondtam. – Úgy láttam, hogy unatkozott Dexternél.

– Jól tették, hogy idehoztak – mondta. – Itt van egy kis élet.

Már egészen száraz volt. Odanyújtottam a két ruhadarabját.

– Vegye fel. Hozza rendbe az arcát, és jöjjön.

Az ajtó felé indultam. Kinyitottam Judy előtt, aki leszáguldott a lépcsőn.

Készültem, hogy utána menjek.

– Várjon meg engem, Lee…

Jean felém fordult, hogy bekapcsoljam a melltartóját. Finoman megharaptam a nyakát. Hátravetette magát.

– Lefekszik még velem?

– Nagy örömel – mondtam. – Amikor csak akarja.

– Rögtön?…

– A testvére majd nyugtalankodik, hogy hol lehet.

– Lou itt van?

– Természetesen!…

– Óh, ez nagyon jó – mondta Jean. – Így majd tudok rá vigyázni.

– Azt hiszem, hogy a maga felügyelete csak hasznára válik – biztosítottam.

– Milyennek találja Lout?

– Szívesen hálnék vele is – mondtam.

Újból nevetni kezdett.

– Én is csodálatosnak találom. Szeretnék olyan lenni, mint ő. Ha levetkőzve látná…

– Nem kívánok jobbat magamnak – mondtam.

– Nézzenek oda! Maga goromba fráter!

– Bocsásson meg! Nem volt időm megtanulni a jó modort.

– Szeretem a maga modorát – mondta, hízelkedő pillantást vetve rám.

Kezemet a dereka köré csúsztattam, és az ajtó felé tereltem.

– Ideje, hogy lemenjünk.

– Szeretem a hangját is.

– Jöjjön.

– Nem akar engem feleségül venni?

– Ne beszéljen butaságokat.

Kezdtem lefelé indulni a lépcsőn.

– Nem beszélek butaságot. Magának el kell vennie engem, most.

Mindezt teljesen nyugodt és magabiztos arccal mondta.

– Én nem akarom magát elvenni.

– Miért?

– Azt hiszem, hogy a húgát kedvelem.

Még mindig nevetett.

– Lee, imádom magát.

– Nagyon lekötelez.

Valamennyien a nappaliban voltak, és óriási zajt csaptak. Benyomtam az ajtót, és hagytam Jeant előremenni. Megérkezésünket valóságos csámcsogó koncert fogadta. Fagyasztott csirkekonzerves dobozokat bontottak fel, és úgy zabáltak, mint a disznók. Bill, Dick és Nicholas ingujjra vetkőztek, és a szaft csurgott róluk. Lounak hatalmas majonézfolt borította be a ruháját, fentről lefelé. Ami Judyt és Jickyt illeti, ártatlan arccal zabáltak. Megjegyzem, hogy öt üveg már üresen hevert. A rádió halk táncmuzsikát sugárzott.

Meglátva a csirkét, Jean Asquith harci kiáltásban tört ki, jókora nagyságú darabot tépett le magának, és haladéktalanul falni kezdte. Ezek után én is nekiláttam, és teleszedtem a tányéromat.

Ez nagyon jól kezdődött, határozottan.