XXII.

Culloughs őrmester az íróasztalra helyezte pipáját.

– Nem tudjuk a fickót megállítani – mondta.

Carter felkapta a fejét.

– Meg kell próbálnunk.

– Nem tudunk megállítani két motorkerékpárral egy olyan pofát, aki százmérföldes sebességgel száguld egy nyolcszázkilós járművel!

– Meg kell próbálnunk. A bőrünket visszük a vásárra, de meg kell kísérelnünk.

Barrow még semmit sem szólt eddig. Jól megtermett fiú volt, sovány, barna, imbolygó járású, és elnyújtott akcentussal beszélt.

– Én benne vagyok – mondta.

– Akkor megyünk? – kérdezte Carter. Culloughs rájuk pillantott.

– Fiúk, a fejüket kockáztatják, de meglesz az előléptetés, ha sikerül.

– Nem engedhetjük, hogy egy átkozott nigger az egész országot tűzbe és vérbe borítsa – mondta Carter.

Culloughs nem válaszolt, és az órájára pillantott.

– Most öt óra van – mondta. – Ezelőtt tíz perccel telefonáltak. Öt perc múlva át kell haladnia… ha ugyan áthalad – tette hozzá.

– Két lányt meggyilkolt – mondta Carter.

– És egy benzinkutast – tette hozzá Barrow.

Ellenőrizte, hogy coltja rendben van-e, és az ajtó felé indult.

– Már vannak mögötte – mondta Culloughs. – Az utolsó hírek szerint még mindig tartja magát. A szuperkocsi már elindult, és még várnak egy másikat.

– Jobban tennénk, ha indulnánk – mondta Carter. – Te ülj mögém – szólt Barrow-nak. – Egy motort viszünk.

– Ez szabálytalan – tiltakozott az őrmester.

– Barrow jó lövész. Ha egyedül van, akkor nem tud vezetni is és lőni is.

– Csinálják, ahogy tudják! – mondta Culloughs. – Én mosom kezeimet.

Az Indian egy pillanat alatt beindult. Barrow odacsatolta magát Carterhez, aki szinte felszállt a levegőbe. Ellenkező irányban ült, hátát Carterhez támasztotta, és a két ember bőrövvel kötötte magát egymáshoz.

– Lassíts mindjárt a város kijáratánál – mondta Barrow.

– Ez nem szabályos – morgott Culloughs ugyanabban a pillanatban, és melankolikus tekintetet vetett Barrow motorjára.

Megvonta a vállát, és visszament az őrszobára. Rögtön újból kijött, és látta feltűnni a nagy fehér Buick hátulját, amely mennydörgő motorral száguldott át. Aztán szirénázást hallott, és négy motorost látott elzúgni. Tehát négyen vannak, és egy másik kocsi, amelyik közelről fogja követni.

– Rohadt egy út! – átkozódott még Culloughs.

Ezúttal odakinn maradt.

Figyelte, ahogyan a távolodó szirénahangok elhalkultak.