Kim Ir Szen

más írásmóddal KIM IL-SZUNG, eredeti nevén KIM SZONG DZSU (szül. 1912. ápr. 15. Mangjande, Phenjan közelében [ma Észak-Korea] – megh. 1994. júl. 8. Phenjan), 1948-tól haláláig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) kommunista vezetője. 1948-72 között miniszterelnök, 1949-től az uralmon lévő Koreai Munkapárt elnöke, 1972-től államelnök is.

Kim szülei parasztok voltak, akik 1925-ben Mandzsúriába menekültek a japánok koreai uralma elől. Az 1930-as években csatlakozott a japán megszállás elleni ellenállási mozgalomhoz, s fölvette egy korábbi legendás japánellenes partizán nevét. Kimre a szovjet katonai vezetés is felfigyelt, és katonai, ill. politikai képzésre a Szovjetunióba küldték.

A II. világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg Őrnagyaként egy koreai alakulat parancsnoka volt. Japán 1945. évi kapitulációja után Koreát gyakorlatilag két részre, egy szovjet megszállás alatti északi és egy amerikai támogatást élvező déli országrészre osztották fel. Kim ebben az időben tért vissza a szovjetek által kiképzett más koreaiakkal, hogy kommunista ideiglenes kormányt hozzon létre a majdani Észak-Koreában. 1948-ban az újonnan megalakult Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) első miniszterelnöke lett. Abban a reményben, hogy Koreát erővel egyesítheti, Kim 1950-ben megtámadta Dél-Koreát, és ezzel kirobbantotta a koreai háborút. Az Egyesült Államok csapatai és más ENSZ-erők azonban visszaverték, és Kimnek csak erőteljes kínai támogatással sikerült visszavernie az ENSZ-erők kibontakozó ellentámadását.

A koreai háború után Kim 1953-ban legyőzte a megmaradt belső ellenzéket, és eltávolította utolsó vetélytársait a kommunista pártból. Országának korlátlan urává előlépve, megkezdte Észak-Korea merev, militarista és végletekig szabályozott társadalommá alakítását, az iparosítást és Korea kommunista uralom alatti újraegyesítését tűzve célul maga elé. Bevezette a dzsucse, azaz „önerőre támaszkodás” filozófiáját, s Észak-Korea gazdaságát minimális külföldi segítséggel próbálta fejleszteni. Észak-Korea parancsuralmi gazdasága az 1950-es és 1960-as években gyorsan növekedett, de aztán stagnálni kezdett, s végül az 1990-es években élelmiszerhiány következett be. Kim személyi kultusza az egész országra rányomta bélyegét. Olajozottan működő propagandarendszerére támaszkodva, 46 évig a világ egyik legelszigeteltebb és legelnyomóbb államának diktátora lehetett. Külpolitikájában szoros kapcsolatokat ápolt mind a Szovjetunióval, mind Kínával, s következetesen ellenséges maradt Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal szemben.

A nyolcvanas évektől a KNDK egyre súlyosabb gazdasági nehézségekkel volt kénytelen szembenézni. A dzsucse-eszme következetes megvalósítása miatt gyakorlatilag megszűnt a külkereskedelem, Teng Hsziao-ping pragmatikus politikája miatt egyre gyérebben csordogáltak a kínai segélyek, mindezt tetézte a Szovjetunió megszűnése. A gazdaság összeomlott, egyre kiáltóbbá vált az ellentét a virágzó kapitalista Dél és az éhínségtől sújtott, elszigetelt északi kommunista állam között. Az északi belpolitikai propaganda minderről nem vett tudomást, még jobban magasztalta a “Nagy Vezetőt”, a legnagyobb koreai géniuszt, aki végül 1994. július 8-án szívroham következtében halt meg, állítólag egy fiával folytatott különösen heves veszekedés után.

Kim Ir Szen rokonságának több tagját is magas posztra emelte. Kétszer nősült, négy fiú és négy leány apja volt. Elsőszülött fia, Kim Dzsong Il, aki 1949-ben elhunyt első feleségétől született 1942-ben Habarovszkban (észak-koreai hivatalos álláspont szerint a koreai hegyekben), apja tisztségeinek örököse lett.

Az észak-Koreai totalitárius államban ma is a kormányzat ellenőriz mindent, tilos szinte minden, így a különvélemény, a vallásgyakorlás és az internet. A rádió és a tévé propaganda-műsorokat ad. Azt, hogy a lapokat és könyveket cenzúrázzák, csak azért nem lehet mondani, mert azokat is állami tisztviselők írják. Az észak-koreai nép számos gesztussal nyilvánítja ki háláját Kim Ir Szen iránt: mauzóleuma mellett magasodik 92 méteres szobra, amely mellett eltörpül a Phenjan másik részén álló 23 méteres szobra; születésnapja és halálának napja nemzeti ünnep, az ország “hivatalos” virága a kimirszeniának nevezett orchidea-hibrid, szobrai előtt mindenkinek – még a minimális számú külföldi turistának is – meg kell hajolnia.