Kovács Jánosné, gyermekgondozási segéllyel otthon tartózkodó háziasszony ezen a hétfőn is végigtakarította szerény lakótelepi lakásukat. A nagy szobában kezdte, eltolta helyéről a gyerekágyat, melyben a kislánya feküdt, és nekiállt feltekerni a szőnyeget. Alig néhányat tekert rajta, mikor a legnagyobb megdöbbenésére, egy eddig még soha nem látott tíz-tizenkét centiméter hosszú pókszerű állat mászott elő. Ollói hosszúak és erőteljesek voltak, potroha elkeskenyedett és hajlott méregfullánkban végződött. A pók alig egy méterre járt már a gyerekágytól, mikor Kovácsné összeszedte a bátorságát és partvisával lesújtott rá, a pók néhány rángatódzó mozdulat után megdöglött. Az asszony attól tartott, hogy még több hasonló állat is rejtőzik a lakásban, biztosat akart tudni, ezért a gyereket a szomszéd gondjaira bízva bement a megyei Köjálba.

Meglátva a póktetemet, az állatorvos szeme felcsillant:

– Á, egy szép mezei skorpió, Buthus occitanus. – Közelebbről is szemügyre vette – egészen különleges példány. Nagyon rosszul tette asszonyom, hogy agyoncsapta.

Kovácsné nem győzte tovább hallgatni.

– De hát, mi úgy tanultuk az iskolában, hogy a skorpió szúrása halálos. Az ember nem élhet együtt egy lakásban egy skorpióval, az egyiküknek pusztulnia kell.

– Ez kétségtelen, csak azt nem tudom, hogy miért a skorpiónak.

Kovácsné a cinikus hangtól feldúlva hazasietett, és lakógyűlést hívott össze, mindenképpen tisztázni akarta, hogy kerülhetett skorpió a lakásba. Az egyik ötödik emeleti lakó felemelte a kezét; egy nyugdíjas katonatiszt volt, Sügér alhadnagy, akit a seregben csak Mesügérnek hívtak, mert egy hadgyakorlaton hosszában akart átkelni a Dunán. Bejelentette, hogy már hosszabb ideje skorpiótenyésztéssel foglalkozik. A petéket tenyésztési tanácsadóval együtt, egy németországi „Scorpion Service”, rövidítve SS cégtől kapta – ingyen, magyarországi bevezetés céljából. Az ő állományából mászott át egy példány a szomszéd lakásba. Sügér alhadnagy, általános meglepetésre a jelét sem mutatta a bűnbánatnak:

– Először is tiltakozom az elnevezés ellen! Az én növendékeim nem skorpiók, hanem Antilégy és Antilevéltetű Konzervatív Nemzeti Soklábúak. Rendkívül hasznosak, pusztítják a cigánylegyeket, a sajtótetveket, egy háborús konfliktus esetén pedig honvédelmi célokra is felhasználhatók.

– De hát mégiscsak mérges, az emberre veszélyes állatok!

Sügér alhadnagy legyintett:

– Ez a dolgok libero-szocialista leegyszerűsítése. Nem szabad egyértelműen elítélni őket. Egy Nemzeti Soklábúval szeretettel kell foglalkozni. Ahelyett, hogy agyonütötte volna azt a szerencsétlen jószágot, amelyik betévedt magához, meg kellett volna tanítania néhány egyszerűbb játékra, melyek lekötik a felesleges energiáit. Miért nem tanította meg kuglizni, vagy olyan tartalmas kártyajátékra, mint a „csapd le csacsi”? Példát vehetne Császár Kebella kormánypárti képviselőasszonytól, aki rendszeresen eljár hozzánk és felolvas a Nemzeti Soklábúaknak, olyan régi szép magyar népmeséket, mint a Robinson Crusoe, a Winnetou vagy a Mein Kampf.

Kovácsné látta, hogy hiába próbálná meggyőzni a volt katonatisztet, a rendőrségre sietett. A rendőrkapitány figyelmesen hallgatta végig az asszony panaszát:

– Szóval, ha jól értem, az Ön lakásában egy skorpió tűnt fel.

– Igen, erről van szó.

– Ezt nem tűrhetjük tovább, azonnal megteszem a szükséges intézkedéseket. – Telefonon behívatta helyettesét – azonnal elrendelem a barnamedvék fokozott figyelését.

Kovácsné nem akart hinni a fülének:

– A barnamedvékét? De hiszen barnamedvéket soha nem láttunk a környéken, és a lakásomba végképp nem jöttek be.

– Épp azért rendkívül veszélyesek, mert ilyen jól konspirálnak. A skorpióveszély eltörpül a barnamedve-veszély mellett – mondta a kapitány és hátradőlt. Ingnyaka kinyílt, arany nyakláncán feltűnt a függőnek használt csillagjegy: a Skorpió.