Butch! Hoztam neked valamit… Ezt az órát… eredetileg a te dédapád vette, még az első világháború idején. Egy kis áruházban vette, Knoxville-ben, Tennessee államban.

Még az első óragyárban készült, ami karórákat gyártott. Addig az emberek csak zsebórát hordtak, és ezt az órát vette magának Erine Coolidge gyalogsági közlegény, aznap, amikor útnak indult Párizs felé. Ez volt dédapád órája a háborúban, viselte minden nap, amíg a háború tartott…

És amikor leszerelt, hazament dédanyádhoz, lecsatolta az órát, betette egy kávés dobozba, és ott is maradt… egészen amíg nagyapádat, Dane Coolidge-ot, nem szólította a haza…hogy a tengeren túl harcoljon ő is, a németek ellen. Ez volt a második világháború.

Ekkor dédapád odaadta ezt az órát nagyapádnak, talizmánul. Sajnos azonban, Dane nem volt olyan szerencsés, mint az örege. Tengerészgyalogos volt, és elesett… mint annyian mások a Wake-szigeteki csatában. A halállal nézett farkasszemet. És ő tudta. Nem áltatták magukat azzal, hogy sikerül élve elhagyniuk a szigetet.

. Így aztán, három nappal azelőtt, hogy a Japánok elfoglalták a szigetet, nagyapád megkért egy tüzért, aki a légierőnnél szolgált, és úgy hívták Winocki… Nem látta azelőtt soha életében.

… Megkérte, hogy hozza el a fiának, akit még sosem látott élve, az arany óráját. Három nappal később nagyapád elesett, de Winocki megtartotta a szavát. Amint a háború véget ért, elment nagyanyádhoz, hogy elvigye karonülő apádnak, apja aranyóráját. Ezt az órát…

És ez az óra volt apukád csuklóján akkor is, amikor a gépét lelőtték Hanoi felett. Elfogták. Vietnámi fogolytáborba került. Tudta, hogyha a sárgák meglátják az órát, elkobozzák. Elveszik tőle.

Apukád viszont úgy tartotta, hogy ez az óra a te örökséged. És nincs az az isten, hogy a sárgák mocskos kezébe kerüljön a fia öröksége.

Így aztán eldugta. Az egyetlen helyre ahová eldughatta, a seggébe. Öt hosszú éven át hordta ezt az órát a seggében. Aztán, amikor haldoklott vérhasban, nekem adta. És én járkáltam ezzel a fémkrumplival a seggemben két évig.

Aztán… hét év után hazajutottam a családomhoz…

És most… kis komám, átadom neked az órát.

/pulpfiction/