Az emberiség zaklatott története során akadt néhány igen hányatott sorsú és nagy vitát kiváltó alkoholnemű, de azt a kétes értékű kiváltságot, hogy az egész világon betiltsák, egyedül csak az abszint érte el. Összesen mintegy 150 évet élt (és hatott), de rövid élete során olyan vihart kavart, annyi végletes ellenérzést és vitát váltott ki, mint kevés más ital. Aktív rajongói afrodiziákumnak, sőt rengeteg betegség természetes ellenszerének tartották, és ódákat zengtek szellemi felpezsdítő erejéről. Harcos ellenfelei szerint viszont ideg és elmebaj okozója volt, mely ráadásul egész életre szólóan függőségben tartotta áldozatait.

Az ital neve a mai olvasó számára valószínűleg nem mond sokat, pedig a szépirodalom és a képzőművészet terén sokszor találkozhatunk emlékeivel. Olyan művekkel is melyek közvetlenül az abszintot, vagy annak hatását ábrázolják, de gyakoriak az olyan műalkotások is melyek (bevallottan vagy nem) az ital hatása, befolyása alatt születtek.

A múlt század és a századforduló Franciaországának legnépszerűbb italáról lévén szó, elsősorban a párizsi művészvilágra volt jelentős hatással. Az irodalom óriásai közül Charles Baudelaire, Paul Verlaine, Arthur Rimbaud és Oscar Wilde kerültek szoros és hosszantartó kapcsolatba az abszinttel, mely mind életükön, mind pedig műveiken maradandó nyomot hagyott. Legtöbbször stimulánsként használták, és a lelkes abszint-hívők állítása szerint ezen ital nélkül sokkal szegényebb lenne a világirodalom.

Az abszint fogyasztás képi ábrázolása szinte a korszak minden festőművészének életművében fellelhető. Az ábrázolásmód (a korszak stílusainak és izmusainak sűrű változásai mellett) jelentős ambivalenciát mutat, hiszen a szimpatizáló, magasztaló megjelenítéstől kezdve egészen a megvetéssel elítélőig igen sokféle szemléletben megjelenik. Jelentős műalkotások születtek e témában Edouard Manet, Edgar Degas, Henri de Toulouse-Lautrec, Vincent van Gogh, Paul Gauguin, és Pablo Picasso ecsete nyomán.

De nézzük csak tényszerűen, mi is ez a misztikus, rejtélyes ital.
Az abszint nem más, mint az ürömfű (artemisia absinthium) és egyéb fűszernövények desztillált alkohollal történő keverése. A végeredmény az emberiség történetében legmagasabb (legális), 60-65%-os alkoholtartalommal iparszerűen előállított itala. A felszolgálása és fogyasztása körül egész kultusz alakult ki. A nagyméretű pohárba kb. 2-3 centiméter magasságban öntöttek abszintot, majd egy lukacsos, úgynevezett abszintkanálra kockacukrot helyeztek, melyre lassan a pohár felett vizet csurgattak. Az ital ettől átlátszatlan, egyesek szerint sejtelmesen foszforeszkáló, halvány sárgás-zöldes színárnyalatot kapott. Innen ered korabeli beceneve is, mely a két ellentétes véleményalkotó tábor szerint zöld tündér, vagy inkább démon. Harcedzettebb abszintivók, már egyre kevesebb vízzel itták az egyre több, szinte tömény szeszt