Dunaújváros „csinált” város, az ötvenes évek terméke. A tervezett város azonban mára ugyanolyan rendszerré vált, mint a mélyebb gyökerekkel, nagyobb múlttal rendelkező települések. „Az ország első szocialista városának demográfiai statisztikái, trendjei ma már szinte teljesen megegyeznek a hasonló vidéki településekével – meséli Szabó Imre, Dunaújváros főépítésze.

Pedig nem volt ez mindig így. Az ötvenes években felhúzott iparvárosba az egész országból toboroztak munkásokat, akiket nem kellett sokat csábítani, hiszen a munka mellett lakást is ígért a párt. Kis túlzással a dunaújvárosiak azok, akiknek aztán tényleg az ország minden részén élnek rokonaik.

De hogyan is lett a római kortól lakott, szép fekvésű Dunapenteléből a szocialista ipar fellegvára? Az iparvárost eredetileg Mohácsra tervezte a vezetés, de időközben megromlottak a viszonyok Jugoszláviával, így esett a választás a mezőgazdasági szempontból kiváló területnek számító Dunapentelére, amelynek nevét 1951-ben rögtön meg is változtatták Sztálinvárosra. Egy rövidebb megszakítással 1956-ban, ez is maradt a város neve 1961-ig, ekkor kapta a Dunaújváros elnevezést.

Egy év alatt belváros épül

A korszak legnagyobb hazai beruházása, a Dunai Vasmű építése 1950-ben kezdődött, és ugyancsak az első ötéves tervrésze volt a város létrehozása. „A tervezett város építészeti különlegessége, hogy 10-15 év leforgása alatt több stílus is megjelent, ám ezek területileg élesen elhatárolhatók egymástól” – mondja a város főépítésze.

A 33 épületből álló tanösvény első épületeit 1950-53 között húzták fel – ezek a háború előtti modern építészet hagyományainak háború utáni tovább élésének stílusjegyeit viselik magukon. 1953-ban viszont fordulat áll be: a Bauhaus formakísérleteinek alapján tervezett modern épületek helyett a „sztálini palotáké” a jövő. Monumentális terek, klasszicizáló oszloprendek, kőkeretes ablakok, ajtók, díszes párkányok, erkélyek – visszatér Napóleon és Sándor cár korának archaizáló eklektikája. Sztálinváros szocialista realista belvárosa alig egy év alatt épült fel.

Az ország első panelháza

Az évtized végén megjelennek az első kísérleti előregyártott épületek; természetesen Sztálinvárosban épül fel az ország első panelháza. Kezdetben helyszínen öntötték az elemeket, később már szovjet mintára gyárban ontották a paneleket.

„Érdekesség, hogy a szocreál lakótömbök a mai napig a város legélhetőbb részei. Ügyeltek a tervezésre, a kivitelezésre, a kor legkiválóbb anyagait használták fel. A panelek 1,5 méter széles konyhája viszont alkalmatlan volt a családi életre, de a hagyományos családmodell nem is illeszkedett a kor szellemiségéhez. A városban például két 6000 fős étterem is működött” – ecseteli a kor hangulatát Szabó Imre.

A hatvanas-hetvenes években a kelet-európai turisták azért látogattak Dunaújvárosba, hogy lássák az ország első szocialista városát. A dunaújvárosi Szocreál Tanösvény ma leginkább időutazás, várostörténeti kalandozás. A tanösvényben érintett épületek falán táblákat helyeztek el, amelyek mesélnek keletkezésükről, építőjükről, építészeti stílusukról. Az ötvenes évek magyarországi építészeti emlékeit bejárhatjuk biciklivel és gyalog is – igazi interaktív történelemóra félnapban.