Rádiógyárak, rádiógyártás Magyarországon

Az Egyesült Izzóban gyártott elektroncsövek felhasználásával a Telefongyárban kezdődött el a katonai rádió-adó vevő gyártás (KLERA) 1917-18-ban, de az Izzó is gyártott gyártási együttműködésben 1925-től rádiókat ezek TUNGSRAM márkanéven kerültek forgalomba.

A Telefongyárban a nem katonai célú készülékgyártás 1923-tól indult el, a 30-as évek közepéig a készülékek jelentős része Telefunken licensz alapján készült. Az 1950-es évektől a gyár újra gyártott katonai hírközlési berendezéseket is.

A PHILIPS cég magyarországi érdekeltsége 1931-ben kezdte el a rádió gyártást, és az egyik legjelentősebb gyártó volt a II. világháború végéig az ORION mellett. Az államosítás után még néhány évig működött RÁVA (Rádiótechnikai Vállalat) néven, így fordulhat elő hogy a Mestermű és a Jóbarát mindkét “felségjelzéssel” megtalálható..

Az ORION márkanéven jelentkező Magyar Wolframlámpagyár 1925-től kezdte a gyártást a harmincas évek elejétől meghatározó gyártókapacitást jelentett.

A 30-as években exportra Tungsram márkanéven is szállított készülékeket. A Standard Villamossági Rt (az ITT magyarországi érdekeltsége) az Egyesült Izzó részlegéből alakult 1928-tól a negyvenes évek végéig szintén meghatározó gyár volt. Több cégnek végzett jelentős bérmunkát (EKA, Philips, Telefunken).

A Siemens cég csak 1941-től volt jelen a hazai piacon, de a háború végéig nagy mennyiségű készüléket gyártott, később VIKERT – márkanéven kerültek forgalomba a készülékek 1950-ig.

Fontos megemlíteni a 1939-40-es Néprádió akciót, amely négy gyár összefogásával (ORION, Philips, Telefunken és Standard) valósult meg. Előzetes igény felmérés alapján több mint 120 ezer készülékre volt igény, de csak 45 ezer gyártására került sor, mivel a gyáraknak a nyomott áru készülék nem jelentett jó üzletet. Legközelebb az 1950-ben került sor nagyobb tömegű olcsó (néprádió) gyártására.

A gyárak legtöbbje az ismert politikai viszonyok között megszűnt, átalakult, profilt váltott jelentősebb újként a Vadásztölténygyár a későbbi Videoton említhető 1955-től.

Az „Aranykorban” a jelzett nagyobb gyárakon kívül legalább 30 kisebb nagyobb gyár, kisüzem volt jelen a piacon ezek közül sok csak 1-2 évig, de készülékeik elő-elő fordulnak a gyűjtőknél. Ezek közül az ismertebbek az alábbiak voltak:

Süss Nándor RT.   1926-1932

EKA (Engel Károly, a cég 1926-tól) 1934-1947

ERICSSON Magyar Villamossági RT 1924-1926

Astra Villamossági és Rádió Művek   1929-1931

Vatea (Története: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10)    1930-1933

Rikert Rádió 1930-1932

BAPO (Barta és Társa)    1926-1938

Belgráder Rádió   1930-1941

B.J. (Bodnár Jenő)   1931-1938

Reich Rádió (Reich Miklós)   1930-1932

SZIKSZ Rádió 1931-1933

Rádiócentrum (Miklós Dezső) 1933-1936

Rotand (Rotter Lóránd)   1933-1938

Phöbus Villamos Művek    1934-1938

AMRAD (Hidy és Társa)    1935-1936

ECHO (Vörös Rezső, Lamoth Emil) 1938-1948

Fénycső K.SZ.     1956-1957

Beloiannisz (BHG)    1955-1956

Finommechanikai Vállalat (Székesfehérvár) 1960-1966

Fővárosi Finommechanikai Vállalat   1956-1957

Perfekt Rádió     1936-1937

Urner és Berkovits   1926-1927

RÁVA (Rádiótechnikai Vállalat) 1950-?

Érdekes dokumentumra akadtam a Tungsram történetét leíró gyári kiadványban. Két képen is jól kivehetően megállapítható, hogy az 1924-26-ban gyártott We 3B készülék gyártása és végellenőrzése folyik. A kiadványban érdekes módon az első képhez a szerkesztő telefonszerelés feliratot kapcsolta, ami nyilvánvalóan tévedés!. A We 3B mellett jól látható a képeken a készülékhez tartozó keretantenna és tölcséres a hangszóró is.

A Tungsram We 3B rádió 1924-26-ból:

A We 3B szerelése és végellenőrzése a gyárban:

1.

A magyarság számához képest nagyon sok Nobel díjas tudóst adott a világnak. A rádiózás területén sajnos nem voltak olyan nagyjaink, mint más nemzeteknek Popov, Marconi, Tesla, Lee de Forest és a többiek. Azonban mindenképpen meg kell említenünk Puskás Tivadart, aki 1879. áprilisában Párizsban üzembe helyezte a világ első telefonközpontját, majd 1892-ben Pesten a telefonhírmondót. Még egy nagyon fontos találmány volt 1899, Pollák Antal és Virág József gyorstávírója 100.000 szó/óra adatátviteli sebességre volt képes, amely a kor szintjén óriási teljesítménynek számított. A televízióval kapcsolatban már több magyar tudós tette le névjegyét.

A teljesség igénye nélkül  néhány magyarországi történés, esemény időpontja:

1903. első kísérletek a Slaby-rendszerű szikraadóval a csepeli Weiss Manfred és az Egyesült Izzólámpagyár között

1904-1906.    kísérletek Fiuméban, a parti, az Adrián pedig mozgó állomás az “Előre” hajó között

1914. a csepeli távíró állomás üzembe helyezése

1923. rádiótelefon kísérletek az 5 kW-os csepeli távíróadóval

1923-24.   kísérletek a 250 W-os Huth adóval

1925. a 2 kW-os Telefunken adó üzembe helyezése (500 W műsorszóró üzemben)

1927. a 3 kW-os Telefunken adó üzembeállítása (750 W műsorszóró üzemben)

1928. a 20 kW műsorszóró teljesítményű Telefunken adó beindítása, április 1-én az első déli harangszó közvetítése a rádión keresztül

1932-33.   Magyaróvár, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs közvetítő állomások indulása

1933. a 120 kW-os Lakihegyi adó indulása, elkészül a világ akkor legnagyobb adóantennája, magassága: 314 m

1957. újabb jelentős esemény az első üzemi FM adás.

Nagyon tanulságos áttekinteni a rádióelőfizetők számának alakulását, amely az alábbi:

– 1925. december:     17.072 előfizető

– 1926. december:     56.383 előfizető

– 1928. év:   162.000    , amelyből detektoros 105.000 db.

– 1931. év:   307.000    , amelyből detektoros 183.000 db.

– 1935. év:   352.902    előfizető

– 1940. év:   499.368    , ebből detektoros 66.638 db.

– 1961. év:   2.002.500 , ezenkívül 240.000 vezetékes

– 1969. év:   2.531.000 előfizető

A magyar rádióipar fejlettségére, erősségére – ízelítőül néhány adat.

1935-ben a 31,4 millió pengős villamosipari exportból több mint 50%-al részesült a rádiókészülék kivitel.

1939-ben a 984 ezer pengős rádió-berendezés és alkatrész behozatal mellett a kivitel 3.561.000 pengőt tett ki.

Még mellbevágóbb a hazai elektroncsőgyártás sikeressége, hiszen ebben az évben a behozott 6104 vevőcső és 105 adócső mellett a kivitel 2.031.466 !!! vevőcső és 2.126 adócső volt.

A II. világháború erősen visszavetette a gyártást, azonban az 50-es évek közepén ismét jelentős kiviteli tényezővé vált.

Gyártott készülék

(db)   Export

(db)

– 1956.    352.291    106.144

– 1957.    454.183    184.464

– 1958.    453.290    221.824

– 1959.    263.534    112.880

Természetesen az ipar mellett az érdeklődők, a rádióbarátok igényeit, ismereteit gyarapító sajtó és könyvkiadás is európai szintű volt.

A legfontosabb rádiós lapok az alábbiak voltak:

Magyar Rádió Újság    1924 május-1928.

Rádió Amatőr 1926-1930 október

Rádió és Fotó Amatőr 1930. november – 1933.

Rádió Technika    1936. március – 1948. augusztus

(1944 júniustól 1947. májusig szünetelt)

Rádióvilág    1946. január – 1948. augusztus

Rádió és Filmtechnika    1948. szeptember – 1951. október

Természetesen a magyarok a külföldi lapokat is olvasták, erre a jó példa, hogy a ÖRA, az osztrák rádió amatőr újság 1927/12. számában említett közel 60 olvasói levélből 5 magyar volt, sőt az egyik kaposvári olvasói kérdését le is közlik az anódpótlókkal kapcsolatban.

Itt kell megemlítenem Kemény Károly gépészmérnök 1930. évi cikkét ( 1. 2. 3. oldal ) a Rádió és Fotó Amatőr Újság decemberi számból, amelyben rajzokkal illusztrált cikkében egy olyan erősítő elem gondolatát fogalmazza meg, amely 1948-ban tranzisztorként került amerikai tudósok által megvalósításra.

Néhány könyv, kiadvány:

– Mende Jenő: A drótnélküli telegráfia (1921)

– Molnár János: Gyakorlati Rádiókönyv (1926)

– Molnár János: Anódpótlók építése és kezelése (1929)

– A 10 éves Magyar Rádió (1935)

– Horváth István: Rádió Compass (1938-1943)

– 15 év Standard rádió (1944)

– Tungsram: Rádió Tanácsadó (1944)

– Rádió évkönyv (Kiss Tivadar szerkesztésében 1947-1949)

– Kádár Géza: Rádiókészülékek kapcsolásai (1956)

és a további Kádár Géza könyvek.

/forrás:

http://www.zalaszam.hu/radio