IV.

Aztán Dexter is visszajött. Róla annyit beszéltek, hogy már a könyökömön jött ki. Dexter a város előkelő negyedében az egyik legelegánsabb házban lakott. Szülei New Yorkban maradtak, ő azonban egész évben Bucktonban tartózkodott, mert tüdejével gyengélkedett. Tősgyökeres bucktoni volt, s ebben a városban éppen úgy lehet tanulmányokat folytatni, mint másutt. Már úgy ismertem Dexter Packardját, a golfütőit, a rádióját, a pincéjét és bárját, mintha vele töltöttem volna az életemet; s amikor megláttam, nem is csalódtam. Az a piszkos kis fráter volt, akinek elképzeltem. Sovány, barna pofa, egy kicsit indiános képpel, alattomos, fekete szemekkel, jól fésült hajjal, és keskeny száj ült nagy görbe orra alatt. Szörnyű keze volt, nagy dorongok, olyan körmökkel, mintha keresztbe álltak volna, szélte nagyobb, mint a hossza, és puffadtak, mint egy betegé.

Mind mentek Dexter után, mint a kutyák a májdarabokra. Én egy kicsit veszítettem a fontosságomból mint alkoholbeszerző, de a gitár megvolt, és volt még tarsolyomban néhány kis zenés sztepp-mutatvány, amit elképzelni sem tudtak. Ráértem. Nekem azonban nagyobb falat kellett, és Dexter bandájában biztosan rábukkanok arra, amit azóta kívántam, amióta minden éjjel a kölyökkel álmodtam. Azt hiszem, megnyertem Dexter tetszését. Pedig utálnia kellett volna az izmaim, a termetem, a gitárom miatt, de ezek inkább vonzották. Mindenem megvolt, ami belőle hiányzott. Neki viszont dohánya volt. Tény, hogy megértettük egymást. És aztán kezdettől fogva rájött, hogy sok mindenre kapható vagyok. Nem gyanakodott arra, hogy mit akartam; nem, nem ment el odáig; hogyan is gondolt volna többre, mint mások? Egyszerűen azt hitte, hogy az én révemen sikerül majd néhány jó kis orgiát összehozni, valami különlegesen borsosat. És ebben nem is tévedett.

A város nagyjából együtt volt már, és most elkezdtem természettudományos, geológiai, fizikai és más efféle tankönyveket eladni. Mind küldték hozzám a haverjaikat. A lányok szörnyű rámenősek voltak. Tizennégy éves korukban már fogdostatták magukat, és mindegyik igyekezett, hogy ürügyet találjon rá könyvvásárlás közben. Megtapogattatták velem izmaikat, hogy megállapítsam a vakáció eredményét, s az ember aztán a combjuknál folytatta. Mégis, volt néhány komoly vevőm, s tekintettel kellett lennem a helyzetemre. De ezek a kölyöklányok tüzeltek, mint a kis szukák, és a nap bármelyik órájában majd elfolytak. Biztos, hogy nem lehet könnyű dolga egy egyetemi professzornak, ha már egy könyvkereskedőt is így körüldongnak.

Amikor az iskola újra elkezdődött, egy kicsit nyugodtabb lettem. A csajok nem jöttek, csak délután. Ami szörnyű, hogy a srácok is mind kedveltek. Ezek a teremtmények még se nem hímek, se nem nőstények, kivéve néhányat, akiket már férfiszámba lehet venni közülük. A fiúknak ugyanúgy tetszett, ha rám akaszkodhattak. És az volt a mániájuk, hogy mindig ott táncoltak. Amikor már vagy öten összejöttek, rögtön dúdolni kezdtek valamilyen számot, és rázták magukat a ritmusra. Jólesett nekem ez, mert olyasmi volt, amit tőlünk lestek el.

Külsőm miatt már alig nyugtalankodtam. Azt hiszem, lehetetlen volt gyanakodni rám. Az egyik utóbbi fürdőzésnél Dexter ugyan megijesztett. Már éppen hülyeséget készültem csinálni az egyik csajjal; meztelenül a levegőbe dobtam, és karommal elkaptam, mint egy babát. Ő meg hasonfekve figyelt bennünket. Csúf látvány volt ez a nyápic ember a hátán egy tüdőcsapolás nyomával. Kétszer volt mellhártyagyulladása. Alulról nézett fel rám, és azt mondta:

– Maga nem olyan testi felépítésű, mint mások. Lee, magának olyan ejtett válla van, mint egy néger bokszolónak.

Otthagytam a lányt, és mozdulataimra vigyázva körültáncoltam, miközben saját komponált szövegemet énekeltem. Mindenki nevetett, de én bosszús voltam. Dexter azonban nem nevetett, hanem tovább fürkészett.

Este megpillantottam magamat a mosdó feletti tükörben, és most énbelőlem tört ki a nevetés. A szőke hajammal, fehér és rózsás bőrömmel valójában nem kockáztattam semmit. Rá tudom szedni ezeket. Dexterből csak az irigység beszélt. No és ha ejtett vállam van? Miért lenne az baj? Ritkán aludtam olyan jól, mint akkor éjszaka. Két napra rá egy hétvégi partit szerveztek Dexteréknél. Megjelenés estélyiben. Egy szmokingot béreltem, amelyet a boltos gyorsan testhez igazított; az ürge, aki előttem hordta, nagyjából az én termetem lehetett, és a ruha egyáltalán nem lötyögött rajtam.

Ezen az éjszakán megint a kölyökkel álmodtam.