Jack London, eredeti nevén John Griffith Chaney 1876. január 12-én született San Franciscoban. Édesapja William Chaney, újságíró, jogász, asztrológus. Édesanyja egy vagyonos családból származó hajadon, Flora Wellman, aki még gyermeke születése évében feleségül ment John Londonhoz, egy kétleányos özvegyemberhez. (Így lett a kisfiú neve London, keresztnevét serdülõkorában saját elhatározásából változtatta meg.) A család több üzleti vállalkozása tönkrement, végül Oaklandban telepedtek le, ahol Jack elvégezte az általános iskolát.

Szegénységük miatt a fiú sokféle munkával próbálkozott. volt rikkancs, jégkihordó, konzervgyári munkás. Osztrigatelepeket fosztogatott a San Francisco-i öbölben, majd beállt a halászati õrséghez. Ezután fókavadászhajón lett matróz, eljutott Koreáig, Japánig. Hazatérve szövõgyári munkásként, majd fûtõként helyezkedett el. Mikor végképp munka nélkül maradt, csavargott szerte az országban. Mindeközben megismerkedett a szocializmus eszméjével. Miután hazatért, csatlakozott a helyi szocialista szervezethez, szónoklatai híressé tették a városban. Szerepelt Oakland város szocialista polgármester-jelöltjeként – sikertelenül.

Tudatosan választotta az írói hivatást. Gyermekkorától szenvedélyesen olvasott, az oaklandi könyvtárból kölcsönzött könyveket, így mûvelte magát. Késõbb tanulmányozni kezdett más írókat és irodalomelméleti munkákat. Egy év alatt elvégezte a középiskola négyéves anyagát és sikerrel felvételizett a kaliforniai Berkeley Egyetemre. Elkezdett novellákat, vicceket, verseket írni, és elküldte különbözõ folyóiratoknak, nagyobbrészt sikertelenül. 1897-ben fellobbant az aranyláz, Jack London is elindult Alaszkába. Aranyat nem talált, de élményei késõbb értékes alapanyagot szolgáltattak írásaihoz.

1899-ben sikerült elõször publikálni novelláit. 1900-ban jelent meg elsõ elbeszéléskötete, az Északi Odüsszea. Innentõl pályája meredeken ívelt fel, és három év alatt az Egyesült Államok legnépszerûbb írója lett.

Elsõ házasságát Bess Maddernnel kötötte 1900-ban, két lányuk született, Joan és Bess. London gyakran hívott vendégeket, otthonuk a kaliforniai mûvészek találkozóhelye lett.

Kalandvágya sarkallta, amikor elfogadta a megbízást, hogy haditudósítóként dolgozzék Dél-Afrikában, az angol-búr háborúban. Angliában érte utol a szerzõdést felbontó távirat, és õ harctér helyett London nyomornegyedeibe ment. Helyszíni tanulmányai alapján írta meg Mélység (1903) címû szociográfiáját, amelyben kendõzetlenül sötét képet festett a gyári munkások, a munkanélküliek és a koldusok életérõl.

Megismerkedett Anna Strunskyval, egy költõi hajlamú, mûvelt lánnyal. Együtt írták a Kempton-Wace leveleket (1903), Strunsky az idealizmus, London a realizmus álláspontját képviselte bennük.

1905-ben, elhagyva családját, feleségül vette Charmian Kittredge-et. Válópere közben Koreában járt, az orosz-japán háború haditudósítójaként.

Vásárolt egy birtokot Glen Ellenben, San Francisco közelében, és ott telepedett le. Mindennap legalább ezer szót írt, de kellett is ez a szakadatlan munka, mert õ volt a világ legjobban keresõ és legtöbbet költõ írója. Újabb kalandokra vágyott, világ körüli útra indult hajón (1907-1909). Végigjárta a déltengeri szigeteket, megismerkedett a rabszolgamunkával, ültetvényekkel, fejvadászokkal. Mûveinek éppoly kedvelt színterévé vált a Csendes-óceán, mint korábban Alaszka volt.

Az 1910-es években szenvedélyévé vált a mezõgazdaság. Birtokán mintagazdaságot kívánt létrehozni, kora legújabb vívmányait alkalmazta, sõt olyan, Kaliforniában szokatlan módszereket is, mint a Japánban látott teraszos mûvelés.

Életének utolsó éveiben sokat betegeskedett, 1916. november 22-én halt meg.

17, alkotással töltött év alatt 50 kötetnyi regényt, elbeszélést és politikai esszét írt. Áradó erejû elbeszélõ, aki nagyszerû szerkesztõ mûvészettel ábrázolta a természettel vívott harc erõfeszítéseit, az emberi élniakarást. Drámai feszültséget teremtõ képessége, eseményekben gazdag meseszövése, érzékletes háttérábrázolása több mûvét a világirodalom maradandó értékei közé sorolja.

Az elsõ írók egyike volt, akik kapcsolatba kerültek a filmiparral. Néhány mûvét még az õ életében filmre vitték, sõt két filmben maga is szerepet vállalt. Napjainkig 68 olyan filmet készítettek a világon (pl. A vadon szava), amely Jack London valamely írásán alapul.