Tiszta, színtelen, lágy, semleges ízű, rozsból, árpából, búzából vagy burgonyából előállított párlat, amit rendszerint érlelés-pihentetés nélkül visznek a piacra. Elsősorban Lengyelországban, Oroszországban és Finnországban készítik. Alkoholtartalma 40-75 %. A tiszta vodka akkor a legjobb, ha jéghidegen kínálják.
Egyes válfajait utóbb ízesítik (például citrommal, borssal, bivalyfűvel, paprikával, cukorral, stb.),ezek alkoholtartalmát jelentősen leszállítják, így már nem vodkának, hanem a címke szerinti vodka elnevezésükkel szemben inkább aromás likőrnek minősíthetők. Ezeket csak elvétve használják koktélokhoz.
A natúr vodka klasszikus kísérője a legfinomabb orosz kaviárnak, de csakis jéghidegen. Aperitifként fogyasztva az üveget, a poharat lehűtve kell szervírozni, hogy a pohár az oldalán párás legyen – csak így az igazi. Az oroszok egy hajtásra megisszák, a skandinávok pedig kortyonként élvezik, minden korty előtt egy falat heringfilét, füstölt lazacot vagy más apró finomságokat kapnak be. Kínálják hagyományosan snapszospohárban, pálinkáspohárban, de a nagyobb, keskeny tumblerpoharak is használatosak.

Legelterjedtebb márkái: Sztolichnaya (orosz), Moskovskaya (orosz), Finlandia (finn), Smirnoff (orosz), Absolut (finn), Eristoff (orosz) , Spaskaya (orosz)

Érdekesség: a Vodka története
Egy orosz mondás szerint éhezni hetekig képes az ember, víz nélkül három napot  bír ki, a vizecske – azaz vodka – nélkül pedig legfeljebb néhány órát.
Hogy az ezerszázas években végül is Oroszországban, vagy Lengyelországban pároltak-e először vodkát, máig vitatott kérdés lengyelek és oroszok között. Talán azért, mert a XVII. században, Nagy Péter idejében modernizálták a gyártását, a közvélemény orosz italnak tartja. A klasszikus italfajta neve – petrovszkaja vodka – szintén erre utal.
Eredetileg a lengyelek burgonyából, az oroszok pedig rozsból készítették. Eleinte – mint általában az alkoholos italokat – valamilyen titkos gyógyhatás reményében, később már csak azért, hogy feledtesse az emberekkel nyomorúságos sorsukat. Feltehetően volt is mit feledni, mert ahogy a bevezetőben említett szólásmondás is utal rá, a vodka a középkor végére általánosan elterjedt ital lett mindkét országban.
Miközben a többi szeszesitalgyártó hétpecsétes titokként kezeli, hogy miből és hogyan készül az itala, addig a vodkagyártók éppen ilyen hevesen védik az ízek kivonásának, eltüntetésének titkát. Azaz a vodka alapgondolatában különbözik a többi italtól. A gyártási folyamat leglényegesebb (vagy egyetlen?) pontja és feladata ugyanis, hogy minden íz- és illatanyagot sikeresen kivonjanak belőle. Ezért nincs is különösebb jelentősége, hogy burgonya vagy valamilyen gabona az alapanyaga, annál fontosabb viszont a tisztítási folyamat, illetve a hozzáadott víz minősége.
Világkarrierjében fontos szerepet játszott, hogy ez az egyetlen alkoholos ital, amelynek fogyasztása nem okoz fejfájást, másnaposságot és nem érződik a leheleten. (Egyetlen hibája, hogy a szonda kimutatja…)A vodka népszerűsége arra ösztökélte a világ nagy italgyártóit, hogy megteremtsék a maguk vodka márkáját, és hogy – alkalmazkodva a piac igényeihez – megkezdjék az ízesített vodkák gyártását is. Ma a vodka piacát az amerikai, a skandináv és a német termékek uralják. A minőséget a skandináv – Finlandia, Absolut – vodkák jelentik. Jellemző, hogy nagyon sok elnevezés orosz eredetre utal – Smirnoff, Gorbatschow, Yeltzin / Jeltsin -, mert a vodka ma is épp úgy orosz ital, ahogy a rum jamaicai.Az oroszok a mai napig is az ital legnagyobb fogyasztói és gyártói. Sőt, ha egy eredeti és nem pancsolt orosz vodkát megkóstolunk, meggyőződhetünk arról, hogy a hagyomány egyben a minőséget is garantálhatja.

Érdekesség: a Smirnoff története
Mondják, a Szmirnovok (mert akkor még így hívták a családot) a napóleoni háborúknak tulajdoníthatták első sikereiket, mert a megváltozott orosz világ valamivel bódítani akarta magát. Ez a valami Ivan Szmirnov gyümölcsízű vodkája volt, amely megadta a kezdő lökést, hogy a moszkvai kisüzem komoly lepárlóvá növekedhessék. Az alapító leszármazottai jól sáfárkodtak a kincset érő tudással, így lett a cég több mint 30 évig a cári udvar kizárólagos vodka szállítója. Amikor túlságosan vöröset fújtak a szelek, Vlagyimir Smirnov, az egyik utód Párizsba menekítette a titkos receptet, abból szándékozott megélni. Franciahon azonban másra vágyott, az ital megbukott.
Ám a cári időkből származó kapcsolatokat felelevenítette egy emigráns orosz, ekkorra amerikai üzletember, a mélyen alkoholtilalmas években megvette a gyártási jogot és nekivágott. Amerika első körben elhúzta az orrát, az üzlet csúfosan megbukott. A recept ismét gazdát cserélt, ám a háborús évek átformálták a szeszfogyasztási szokásokat – az átlag amerikai a whiskyre és a ginre szokott át.
Az új tulaj, John G. Martin panaszkodott is, hogy nincs vevője a finom italnak, mígnem egy Morgan nevű vendéglős összelögybölte a gyömbérsörét a vodkával meg citrommal és keverékét Moscow Mulenak (moszkvai öszvér) nevezte el. A koktélt lefényképezték, háttérben a
Smirnoff vodkás üveggel, és láss csodát, ez divatba hozta az italt – de csak egy időre. Az ötvenes évek kommunista veszélytől rettegő Amerikájában azonban még egy tősgyökeresen amerikai szeszfőzde sem állhatott elő keleti szagú párlatokkal, a vodkát kitiltották a piacról.
Fura módon egy tévesen feladott szállítmány lőtte helyre a lehetőséget. Smirnoff whisky címkével és dugóval szállítottak le egy komolyabb tétel vodkát – és ezzel véget ért a sok évtizedes pechszéria: kiderült, mi kell a piacnak. Persze így már meg lehetett célozni a vevőket a “Smirnoff fehér whiskey – se íze, se illata!” jelmondattal.
A receptjében vannak figyelemre méltó finom részletek. A legfinomabb cári változat kukorica alapú; melyhez egy kis búzát is adnak. A későbbi vodkarecept kiinduló anyagai feldolgozatlan, de alaposan megválogatott gabona és melasz alapú szeszek, melyeket újra lepárolnak. Az orvosi tisztaságú (96%-os) alkoholhoz vizet adnak, majd keményfaszén oszlopon át szűrik, végül desztillált víz hozzáadásával beállítják kék címkés (45- 50%), illetve piros címkés (37,5-40%), abszolút íztelen, tiszta változattá.

Érdekesség: az Eristoff története
Időszámításunk előtt 320-ban egy Grúziában uralkodó család Pharnabazus királytól az eristavi, azaz a nemzetvezető nevet kapta. A család 1800- ban a Grúziát meghódító oroszok ellen fordult. Alekszander Erisztov (Eristoff) Hűségéért a cár 1857-ben hercegi rangra emelete. 1917-ben a forradalom elől Milánóba emigrált. A család 1806 óta készített vodkát. Kétféle termékük ismert, az eszenciákkal ízesített Eristoff Brut, illetve a citromízesítésű vodka, mindkettő 37,5% alkoholtartalommal.